Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 8. szám - Mikecs László: Magyar nevek
454 Mikecs László rásokból vagy a nép ajkáról.^ Velük a magyar névanyag hatalmas corpusa épül, kárpátmedencei életünk, kulturmimkánk egyik legnagyobb jelentőségű bizonyítéka. Sajnos, még ezek ellenére is keveset tudunk azonban a magyar névadás természetéről, neveink életéről. A gyűjtés közben csak itt-ott merült fel még a szándék, a nevekben a törvényszerűséget, a jellemzőt megtalálni. Vagy talán helyesebben mondva: a gyűjtött anyag még nem látszik elég terjedelmesnek ahhoz, hogy belőle az egész magyar nyelvterületre, szállásterületre érvényesen lehessen megállapítani a szabályokat. A helynevek terén aránylag még kevező a helyzet. Több kutató keze alatt is megfordult már annyi helynév, hogy lassanként megkezdheti a magyar hedynévadás törvénykönyvének összeállítását. A személynévadás módozatait és elveit azonban még nehezen lehetne összekeresgélni, bonyolultabbak is igaz, mint a hel3mévadáséi. Egy magyar névkönyvre még valószínűleg sokáig keU vámunk, — s ezzel, sajnos, a nevekről való ismereteink teljes tisztázódására is. A tudománynak ezzel a hátramaradásával magyarázható viszont közvéleményünk s főleg közigazgatásunk tájékozatlansága, vagy ami még rosszabb, sokszor téves, elferdült gondolkodása a magyar nevekről. A MAGYAR NÉVADÓ SZELLEM ÉS A VEZETÉKNEVEK ILYEN TÉVES, ELFERDÜLT VÉLEKEDÉS például mindjárt az, hogy a »magyar« vezetéknevek y-ra végződnek. Y-ra. végződő neveink, igaz, eléggé gyakoriak, de hogy az »igazi«, a »tipikus« magyar nevekké tudtak válni, ezt nem valami neveink vizsgálatából eredő, tehát tárgyhű szempont tette lehetővé, hanem tőle teljesen idegen, társadalmi szempont. Mint általánosan ismeretes, y-os neveink eredetileg jobbára nemesi eredetű magyarokat takarnak. így t'idták ezt ezelőtt 100 évvel is, amikor többen magyar nemesek, i-vel cserélték fel nevük végén az y-t, hogy ezzel is kifejezzék nagyobb elterjedtségre, sajnos, szert nem tett modem gondolkodásukat: nem akarnak különbséget látni nemes és nem nemes eredetű magyar vközött. Ezért lett Jókay-hói Jókai s valószínűleg ezért nem írta Petőfi sem y-nal a nevét. Ma már, hogy történeti távlatban is láthatjuk neveinket, tudjuk, hogy a lényeg tulajdonképp nem az y-on * * A nyelvészek közül megemlítjük Melich János számtalan névfejtö, településtörténeti szempontból is rendkívül hasznos munkáját, elsősorban „A honfoglaláskori Magyarország“-ot, Bp., 1925—9. A fiatalabb nemzedékből különösen Kniezsa István működik a nyelvészet s településtörténet területén. Legfontosabb müve: Magyarország népei a XI. században. Szt. István Emlékkönyv, Bp., 1938. II, 365. Több kisebb tanulmányában a Kárpátmedence népeinek, magyaroknak, románoknak, szlovákoknak nem egy településtörténeti kérdését világította meg. Szabó T. Attila rendkívüli gyüjtöenergiájával vált ki. A régi, írásos emlékekben megőrzött nevek mellett ö a ma élő neveket is felgyüjti a nép szóbeli közlése alapján. Erdély nem egy helyéről való gyűjtését publikálta már, a most megjelenőben lévő hatalmas kalotaszegi gyűjtése nemcsak az ő pályájának, hanem tudományosságunknak is jelentős eredménye. — A modem értelemben vett településtörténeti munkákat s ezzel együtt személy- és helyneveink történeti feltárását néhai Györffy István
