Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 6. szám - Ifj. Boér Elek: Az arany és a klíring harca

372 Ifj. Boér Elek: Az arany és a kliring harca ban, de legalább némi nemzetkö2á ellenőrzés alá akarja helyezni az aranyfolyam várható áradásait. Ha, tegyük fel, kellemesebb lenne a szigetország számára, hogy az Egyesült Államok inkább a közép- és délamerikai államokban terjeszkedjenek, mintsem más irány­ban, ahol az angol kivitel növelésére lehet számítani, erre nézve meg lehet kísérelni a megegyezést intra et extra muros: akár az unión belül, akár azon kívül a két érdekelt birodalom között. Az aranyra mindenesetre inkább rá lehet ülni, mint a szúronyokra, de azért van valami rendellenes vonás az arany felhalmozásában — manapság, amikor már nem a kincsgyüjtés, hanem a befektetés a szabály. A múlt világháború után az Északamerikai Unió részben valóban véka alá rejtette aranyát, időnként több milliárd dollárnyi aranyat sterilizált a szükséges valutatartalékokon fölül, s amellett a világválság idején külföldi kölcsönein elszenvedett veszteségei egy darabig elvették a kedvét a hitelezésektől. De az 1941. március 11-i lend and lease-törvénnyel a helyzet megváltozott. Uncle Sam újból nagy arányokban hitelez, csakhogy nem hajlandó még egy­szer eljátszani a jámbor szövetséges szerepét, aki megsegítette tár­sait, s amikor a háború után a számlát benyújtotta, egy kis mél­tatlankodás árán eltűrte, hogy szövetségesei ne fizessenek. A má­sodik világháborúban már csak biztonságosabb formában nyújt kül­földi hiteleket a kölcsön- és bérleti törvény alapján, amely lehetővé teszi, hogy bérleti szerződés formájába öltöztetett területi átenge­désben kössön ki teljesítést. És aranyát sem fogja többé olyan nagy mértékben parlagon hevertetni, mert egyfelől hatalompolitikai esz­közei annyira megsokasodtak, hogy külföldi kölcsönei behajtását hathatósabban tudja biztosítani, másfelől pedig éppen a valuta­stabilizálási terv is jórészt annak a célnak a szolgálatában áll, hogy a világpiac megrázkódtatásainak lehető kikapcsolásával szilárd ala­pot teremtsen tőkefeleslegei kihelyezésére. Ha a fegyveres gazda­sági terjeszkedést nem lehet kizárni, hogyan lehessen kizárni a bé­kés gazdasági terjeszkedést, amikor a politikai és a gazdasági ha­talom között olyan bensőséges kapcsolatok állanak fenn? Machia­velli megfordulna sírjában, ha azt a követelést hallaná hangoztatni, hogy egy birodalom mondjon le gazdasági hatalmának teljes kifej­téséről azért, hogy szövetségese régi világgazdasági szerkezetét helyreállítsa. A világgazdaság legsúlyosabb elváltozásai azok, amelyek az egyes nemzetgazdaságok elhibázott politikai és gazdasági struktú­rájára vezethetők vissza. A világgazdaság bizonyos fokú irányí­tása a két, rövid megszakítással egymást követő világégés után el­kerülhetetlennek látszik. Nagytérgazdaság, aranyimió és nemzet­közi elszámolás mind a többé-kevésbbé irányított világgazdaság változatai. De a döntő kérdés az, hogy a nagy leszámolás után ho­gyan fogják felépíteni az egyes nemzetgazdaságok szerkezetét, mert csak életképes nemzetgazdaságokon alapulhat életképes világ- gazdaság. IFJ. BOÉR ELEK

Next

/
Thumbnails
Contents