Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 6. szám - Ifj. Boér Elek: Az arany és a klíring harca
Az arany és a kliring harca 371 A kliringegyesülés azután bizonyos nyomást fejtene ki a hitelezőkre, de hogy ez a nyomás jóval enyhébben nehezednék rájuk, mint az adósokra, az elvégre is természetes, hiszen az adósnál vállalt kötelezettségek teljesítéséről van szó, míg a hitelezőknél inkább csak az jöhet szóba, hogy együttműködésre bírja őket az unió. Azok a tagállamok ugyanis, amelyeknek a követelései legalább egy évig meghaladják kvótájuk felét, meg kell, hogy vitassák a végrehajtóbizottsággal az egyensúly helyreállítására alkalmas intézkedéseket, maga a döntés azonban kizárólag az érdekelt hitelező tagállam kezébe van letéve. Alkalmas rendszabályok gyanánt a belföldi hitelforgalom kiterjesztése, a valuta felértékelése s a vámok és más behozatali korlátozások leépítése jönne figyelembej Nagy kérdés azonban, hogy a hitelező államok mennyiben lesznek hajlandók arra, hogy a nemzetközi valutadoktorok ilyen érvágást hajtsanak végre rajtukj A hitelező államok vállain nyugodna azután azoknak a kiegészítő akcióknak a fedezése is, amelyeket az angol és az amerikai terv részben egyöntetűen irányoz elő. A Keynes-féle elgondolás any- nyival szorosabb kapcsolatba hozza a valutáris unióval ezeket a járulékos terveket, hogy azok bancor-számlákon bonyolódnának le. Öt ilyen külön számla lenne a következő szervezetek részére; 1. a nemzetközi közegészségügyi szervezet, 2. a nemzetközi rendőrség, 3. a nemzetközi árupiac ellenőrző szervezete, 4. a nemzetközi tőkeberuházási hivatal (elmaradt nemzetgazdaságok fejlesztésére) és 5. a nemzetközi konjunktúra ellenőrzésére alakítandó nemzetközi gazdasági tanács számára. AZ ANGOL ÉS AZ AMERIKAI TERV végeredményben két lényeges pont körül tér el egymástól: a külkereskedelem irányítása és az arany szerepe körül. Az angol programm sokkalta határozottabban előtérbe állítja a külkereskedelempolitikai vonatkozásokat, de vájjon mennyire tudja ezzel elérni az angol kivitel emelését? Az angol terv nyitva hagyja ugyanis a nagytér-gazdaság kényes kérdését, pedig az 1932. évi ottawai egyezmény, amellyel Nagy- Britannia a domíniumokkal praeferenciális szerződéseket kötött, megteremtette a brit nagytérgazdaságot. Ha az Egyesült Államoknak nem sikerülne a nagjdérgazdaságok kialakulásának kedvező elsőbbségi kedvezmény elvét az aranyra alapított világgazdasági hegemónia alapján háttérbe szorítani, nem fog-e vájjon maga is regionális szerződéseket kötni? Nem kevésbbé vitás az arany szerepe sem. Keynes kénytelen az arannyal kiegyezni abban a formában, hogy a nemzetközi kliringszövetség egy „aranyelszámolási valutát“ vezetne be, amely bizonyos fokig az aranymag-, illetve aranydevizavalutára emlékeztetne. De a Bancor-szövetség nézetünk szerint nem egykönnyen kötheti be az aranyborjút a nemzetközi kli- ringunió istállójába. A borjút néha a legelőre is ki kell engedni és az adott esetben ez a legelő a világgazdasági térhódítás mezeje. Az Egyesült Államok terjeszkedését elvégre is nem lehet egy bizonyos fokon túl korlátozni. Ezt minden bizonnyal Keynes tudja a legjob-
