Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 6. szám - Ifj. Boér Elek: Az arany és a klíring harca
364 Ifj. Boér Elek Svájcot, Belgiumot, majd Görögországot tudta egyesíteni. A nemzetközi egyezmény legfontosabb rendelkezései abban állottak, hogy egységesítették az érmék veretését, s úgy az ezüst öt frank értékű valutapénznek, mint a váltópénzeknek kölcsönös elfogadására kötelezték egymást. A latin pénzunió azzal az alapvető tanulsággal járt, hogy egy nemzetközi érmének a veretése egyáltalában nem biztosíthatja a váltóárfolyamok szilárdságát, mert az érmeközösség csak addig állhat fenn, amíg a tagállamok fizetési mérlegeinek kiegyensúlyozottsága folytán állandók a váltóárfolyamok. Mihelyt valamely tagállamban infláció lépett fel, az illető ország érméi és váltópénzei papírpénzének disagiója folytán a többi tagállamba áramlottak, úgy, hogy az érme-unió a pénzrontó állammal szemben tarthatatlanná vált. Eltekintve a skandináv államok 1872. évi érme- imiójától, amely a múlt világháborúval gyakorlatilag épp úgy megszűnt, mint a latin pénzunió, más nevezetesebb nemzetközi pénzszövetségi kísérletekkel ezideig nem találkoztunk. Az új angolszász tervek számolnak a latin érme-unió tanulságaival és ezért a legnagyobb súlyt helyezik a tagállamok fizetési mérlegeinek egyensúlyban tartására, de ez a cél csak akkor valósulhat meg, ha szilárd a tagállamok alapvető gazdasági szerkezete. A tervbevett angolszász pénzuniók most már elvileg mindenek előtt abban különböznek a korábbi hasonló kísérletektől, hogy nem érme-imiók, hanem bankpénz-uniók, s így szem előtt tartják, hogy ma már a készpénz viszonylagos jelentősége a fizetési forgalomban erősen háttérbe szorult, mert a nagybani forgalomban a készpénzt kímélő forgalom hódított tért, amelynek alapja a bankpénz. Utóbbiból nőtt ki a giró-, a csekk- és legmagasabb fejlődési fok gyanánt a kliringforgalom. De ha a bankkövetelések egyes vezető gazdasági államokban immár a pénz állagának több mint 70%-ára is rúgnak, a lebonyolított pénzforgalomnak pedig több mint 90%-a esik a készpénzt kímélő forgalomra, mégis találó az a megállapítás, hogy a modern pénz- rendszer egy fordított piramishoz hasonlítható, amelynek keskeny készpénzcsúcsán nyugszik a hitelpénz hatalmas tömege. Az arany pedig elsősorban a készpénznek, de részben már a hitelpénznek a fedezete gyanánt őrizte meg a jelentőségét, ami különösen érvényre jutna az Unitas-szövetségnél. Igaz, hogy az Unitas csak törvényes nemzetközi számoló egység lenne, de a valóságban az Unitas tízed- részével egyenértékű dollár ép úgy betöltené ténylegesen a nemzetközi pénz szerepét, mint ahogy ezt a szerepet az angol font 1914 előtt minden nemzetközi egyezmény nélkül is betöltötte. Ez annál is inkább bekövetkeznék, mert az Unitas-követélések beválthatók aranyra és fordítva, az arany is átváltható ilyen követelésekre. A latin pénzunió még egy liberálisabb korszakba esett és így nem volt egy olyan messzemenő felhatalmazásokkal felruházott központi szerve mint amilyen az Unitas-egyesülésnek nemzetközi központi bankja lenne. Pedig ez a bank is még mindig kevésbbé mélyrehatóan nyúlna bele a nemzetközi fizetések lebonyolításába, mint az angol kliring-bank. Az Unitas-szövetség központi bankja ugyanis lényegében csak kivételesen, a pénz állandósítása érdeké
