Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 6. szám - Ifj. Boér Elek: Az arany és a klíring harca
Az arany és a kliring harca 363 is sor került, dacára annak, hogy az amerikai szövetségi tartalékbank-rendszer a prosperitás idején, ha nem is bevallottan, de ténylegesen árstabilizációs politikát folytatott. 1937 közepén az volt a helyzet, hogy Nagy-Británnia, az Egyesült Államok és Francia- ország 40—42“/o-os arányban értékelték le pénzüket. Az áráUandó- sítás eszméje azonban még ebben a bizon5d;alan pénzpolitikai korszakban sem ment veszendőbe, amint azt az angol szabadvaluta- kísérlet mutatja, amely éveken át egy pénzszaporítás nélküli pénzértékcsökkentést valósított meg. Hy módon a Szigetországban a belföldi árak a leértékelés ellenére úgyszólván változatlanok maradtak, s ennek következtében kiviteli cikkeinek árai a világpiacon aranyértékben a font értékcsökkenése arányában olcsóbbodtak. Ennek az exportprémiumnak volt köszönhető, hogy az angol kivitel a világválság éveiben aránylag kedvezőbben alakult. A felfegyverkezési verseny megindulásával azonban Angliában is emelkedni kezdtek az árak. Az angol szabadvaluta-kísérletnél intézményesebben biztosítja az árállandóságot a devizagazdálkodás rendszere, amelyre 1931-ben a Német Birodalom^ és az ő nyomában elsősorban a közép- és délkeleteurópai államok tértek át. Az aranygépezet letörésével valutacsoportok alakultak ki, mint a sterling-blokk, a dollár-blokk, a yenblokk és a devizagazdálkodás európai blokkja. 1939 elején azután Anglia, az új világháború kitörésekor pedig Franciaország is a devizagazdálkodást vezette be, úgy, hogy ez a rendszer az európai hadviselő feleknél általánosult. Már most az első világégést követő inflációk és deflációk tapasztalatain okult a pénzpolitika és ezért tették már eleve közzé az angolszász nagyhatalmak háború utáni valutarendezési programm- jukat, ami annál is inkább célirányosnak látszott, mert a német nagytérgazdasággal szemben nekik is fel kellett állítani világgazdasági terveiket. Míg a nagytér-gazdaság csak a világgazdaságnak egy körzetét fűzi szorosabban össze nemcsak valuta- és kereskedelempolitikai szempontból, hanem a termelés irányítása szempontjából is. addig az angolszász államok a világgazdaság rendezéséhez egyelőre ugyan csak a valutapolitika kesztyűs kezével njnilnak, viszont világgazdasági hegemóniára irányuló törekvéseik messze túlterjednek egy kontinentális nagytér-gazdaságnak a körén. AZ ARANYUNIÓ AMERIKAI TERVE NÉZZÜK MEG- KÖZELEBBRŐL az Unitas-Uniót, amelyet joggal „aranyuniónak“ is lehetne nevezni. Az eddigi nemzetközi pénzszövetségek közül a legnevezetesebb a latin érme-unió volt, amelyet in. Napoleon első lépésnek tekintett kedvenc pénzpolitikai utópiája, a világérme unió felé. A latin érme-unió 1865-ben alakult meg a kettős — arany és ezüst — valuta megmentésére, de csak a frankvalutájú államok egy részét, Franciaországot, Olaszországot, * * A devizagazdálkodást elsőnek Németország vezette be 1916-ban.
