Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 6. szám - Ifj. Boér Elek: Az arany és a klíring harca
360 Ifj. Boér Elek Anglia már 1931 őszén letért az aranyalapról, 1939 eleje óta pedig a devizagazdálkodás rendszerét követi, úgy hogy a fonton át jelenleg nem is lehetne az aranyhoz kötni a nemzetközi számolóegység sorsát. Ezért halasztotta el Keynes későbbre a Bancor eszmei aranytartalmának a megállapítását. Már most mindkét számoló egység olyanszerű lenne, mint amilyen a hamburgi Mark Bankó volt, amely a színtiszta ezüstnek egy meghatározott mennyiségével, 8% grammal volt egyenlő értékű és bankpénz létére eszmei egység volt; bank-márka érméket ugyanis nem verettek ki, vagyis ilyen készpénz nem került forgalomba. Ez a bankmárka, amelyet a XVn. században vezettek be, a hamburgi nagykereskedelem könyvpénze volt és az akkori rendezetlen valutá- ris viszonyok között egy szilárd számolóegységet teremtett. Az Uni- tas, illetve a Bancor hasonlóképpen hitelpénz lenne, de azzal a mesz- szemenő célkitűzéssel, hogy ehhez a számolóegységhez rögzíttesse- nek az Unióban tömörülő országok váltóárfolyamai. A VALUTASTABILIZÁLAS ESZMÉJE MINTHOGY A PÉNZRENDEZÉSI PROGRAMMOK SARKPONTJA a stabilizálás eszméje, vessünk rövid visszapillantást ennek az eszmének a legújabb fejlődésére. Magának a valutastabilizálásnak az értelme is lényeges változáson ment át az utóbbi évtizedekben: mást jelentett az aran5rvaluta korszakában, mint manapság. A tiszta aranyvaluta kora egyébként nem is tartott olyan sokáig. Anglia ugyan 1816. évi valutatörvénye alapján már 1821-ben áttért az aranypénzrendszerre, de a múlt században még a hatvanas évekig folyt a harc az egyes valuta és a bimetalizmus hívei között. Csak amikor az 1870—71. évi háború után a Német Birodalom is áttért az aranypénzrendszerre, akkor dőlt el a küzdelem az angol irány javára. 1914 előtt mintegy hatvan állam követte az aranyvalutarendszert. Az aranypénzrendszernek ebben a négyévtízedes fénykorában az egyes országok valutatörvényei korántsem voltak egységesek, de London volt a központi aranypiac és Anglia vezető világhitelezői helyzete messzemenően biztosította a pénzrendszer nemzetközi állandóságát. Az aranyvaluta legnagyobb világgazdasági teljesítménye az volt, hogy közös pénz-, illetve számolóegység nélkül is megteremtette a nemzeti pénzek sorsközösségét. Az 1914 előtti aranyvaluta korszakának a tanulságai azt bizonyítják, hogy a nemzetközi pénzegység önmagában véve másodrendű valutatechnikai kérdés, mert az intervalutáris árfolyamok állandóságát mesterien tudja biztosítani az aranyparitás. Minden nemzeti pénzegység ugj'anis egy meghatározott mennyiségű aranynak felelt meg és így az érmeparitás két nemzeti pénzben foglalt egyenlő mennyiségű aranyat jelentett. A fontsterling és a dollár régi egyenlőségi árfolyama 4.86 dollár volt, ami egyértelmű volt azzal, hogy 4.86 dollárban volt ugyanannyi arany, mint 1 angol fontban. Minthogy pedig a bankjegyek mindenütt aranyra voltak beválthatók, a nemzeti pénzek váltóárfolyamai az érmeparitástól csak a felső és alsó aranypontok
