Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 6. szám - Pukánszky Béla: Szászok a magyarság és a románság közt
Szászok a magyarság és a románság közt 343 magát; csak a kilencvenes években figyeltek fel Roth Dániel röp- iratára: lefordították román nyelvre, méltatták mély megértését a románság törekvései iránt, 1918 után pedig mint Nagyrománia első publicisztikai dokumentumát magasztalták. Végül a magyarsággal szemben Roth Dániel maga is ann5úra vétkesnek érezte magát, hogy a honvédcsapatok előrenyomulásakor Romániába menekült; nem is tért vissza többé szőkébb hazájába; szemevilágát vesztve, hon- vág3d;ól gyötörve kínlódta át életének utolsó 10 esztendejét. Rendíthetetlen románbarátsága szépirodalmi munkáiban is minduntalan kifejezésre jut. Románjai idealizált alakok; nem félvad barbárok, hanem magas erkölcsi fokon áUó, fejlett jogérzékkel bíró, bátor és lovagias emberek. Különösen »Der Pfarrhof von Kleinschenk« c. kuruckori novellájának égjük alakja, Mustez béres, valóságos Jókai- hős, aki eszményien tiszta leikével és ragyogó tehetségével az egész világot bámulatba ejti. Hasonló módon, mint Roth, gondolkodott egy ideig az erdélyi kérdésről a szászok egy másik érdekes író egyénisége. Mariin József is. Lángoló szabadságszeretete és vérmérséklete v^óban emlékeztet Petőfiére, akivel a szász irodalomtörténetírók szívesen hasonlítják össze. Njmgtalan vére azonban szüntelenül égjük táborból a másikba hajtja. A márciusi napok lendülete magával ragadja: Pestre megy, beáU nemzetőrnek és a szerkesztésében megjelenő »Pesther Zeitung« ban közreadja politikai programmját »Politisches Programm an die Siebenbürger Sachsen« címen, melyben lelkes hangon próbálja megnyerni szőkébb honfitársait a magyar szabadság és az unió ügyének. De csakhamar éles fordulat áll be magatartásában, s már 1848 októberétől kezdve olyan szellemben szerkeszti a »Pesther Zei- tung«-ot, hogy menekülni kénjü;elen, mikor a honvédcsapatok Pest- Budát elfoglalják. Mariin alig egy esztendő múlva osztrák szolgálatban fejezi be rövid, hányatott életét. A románság felé már bécsi tanulmányévei alatt érdeklődéssel fordul, valószínűleg egy román diáktársa ösztönzésére. Égjük bécsi folyóiratban terjedelmes tanulmányt közöl a román nyelvről, nép- költészetről és irodalomról, és sikerrel fordít román népdalokat. Még fontosabb azonban, hogy szász néptársaival szemben is hangsúlyozza a románság jogos politikai igényeit és még magyarbarát programmjában is elengedhetetlennek tartja ezeknek az igényeknek a kielégítését. Szépirodalmi mővei, különösen »Baba Noak, der Walache« c. novellája és »Horra« c. töredékben maradt regénye, ugyancsak tele van a románság iránt érzett rokonszenvének megnyilatkozásaival. Hóra és Kloska lázadását a liberalizmus szellemében épen úgy a nagy vUágszabadságharc egyik szakaszának tekinti, mint a francia forradalmat, vagy a magyar szabadságtörekvéseket, s ezért fenntartás nélkül lelkesedik érte. A román népvezérek tragikuma szerinte az volt, hogy megelőzték korukat és »minthogy saját soraikban a szabadságnak még gondolatát is megölték, a törvény bosszúja régi igájukba hajtotta őket vissza«. Érdekes, hogy egjüdejüleg SchuUer János Károly, érdemes szász tudós merőben más álláspontot foglal el a románok eredetét és közjogi helyzetét illetőleg. Míg Roth és MarUn a románok római leszár-
