Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 6. szám - Pukánszky Béla: Szászok a magyarság és a románság közt
344 Pukánszky Béla mazását hirdették a szépirodalomban és publicisztikában, Schuller germán eredetűeknek, vagy legalább a germánok rokonainak tartja őket, s ezt a nézetét csak életének utolsó éveiben volt hajlandó revízió alá venni. Szász-román politikai kapcsolatokra nem gondol; naint a szász értelmiség legnagyobb része, Schuller is többé-ke- vésbbé önálló Erdély keretében látta biztosíthatónEik a szászság privilégiumait s ezzel zavartalan politikai meg szellemi fejlődését. 1867 után megint ismételten került sor alkalmi politikai összefogásra a szászság és a románság vezetői között az országgsnílésen és az országg5nilésen kívül. Mint Teutsch művével kapcsolatban említettük, a szász és román képviselők a nemzetiségi törvényjavaslatok tárgyalásánál gyakran harcoltak egymás mellett, természetesen mindég elsősorban saját népük érdekeit tartva szemük előtt. De helyi jellegű választásoknál is szívesen szövetkeztek, magától értetődően nem a magyar törekvések támogatására. Szász és román IK)litíkusok együtt csatlakoztak ahhoz a mozgalomhoz, melyet 1882- ben Steinacker Ödön, a magyarországi német népi öntudata polgárság politikai vezére indított abból a célból, hogy egységes arcvonalban egyesítse a magyarországi nemzetiségeket, valamennyi sérelmük orvoslására. Steinacker mindenekelőtt hatalmas munka kiadását tervezte »Recht, Beschwerden und Forderungen der nicht magyarischen Bewohner Ungarns« címen és körlevélben anyag- gyűjtésre szólította fel a magyarországi nemzetiségek vezető fér- fiait; a körlevélhez kérdőívet is csatolt, mely rendkívül érdekes világot vet a hazai kisebbségek fejlődésénél felmerülő szempontokra. A kezdeményezésnek országos szempontból nem lett ugyan meg a kívánt eredménye, de tudjuk, hogy a szász meg román politikusok egymással egyetértve, egységes elvek szerint válaszoltak Steinacker kérdőíveire. Mindezek a kapcsolatok és tapasztalatok kétségtelenül az 1919- ben Medgyesen kimondott csatlakozásnál is érvényesültek és Nagy- románia belső életének első éveiben legalább átmenetileg eredményesnek látszó szász-román együttműködésre vezettek. A szászromán kapcsolatoknak ezzel a legújabb szakaszával nem foglalkozunk részletesebben. Meggyőződésünk, hogy még alakulóban vannak. A legutóbbi esztendők szász publicisztikája félreérthetetlenül súlyos belső nyugtalanságot, új útak keresését tárja elénk, mely elsősorban a szász-román viszony gyökeres tisztázásához fog majd vezetni. EGYIK ISMERT erdélyi népi anekdóta elbeszéli, mikéj^n akarják Erdély népei a keresztrefeszített Megváltó testét szégyenletes helyzetéből megszabadítani és tisztességesen eltemetni. A magyar ember jót káromkodik és azt ajánlja társainak, hogy karddal kezükben harcoljanak a drága tetemért; a szász azzal a tervvel áll elő, hogy forduljanak kérvénnyel a hatóságokhoz és fogadjanak prókátort, aki ügyüket sikerrel képviselje; a román azt várja, hogy besötétedjék, remélve, hogy a sötétség leple alatt majd csak elszállítják valahogy a holttestet. Közben a cigány egyszeiTÍen ellopja Krisztus testét. Bennünket most nem az anekdóta derűs fordulata
