Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 6. szám - Pukánszky Béla: Szászok a magyarság és a románság közt
342 Pukánszky Béla ban állott. Roth Dániel Bécsben töltött theológiai tanulmányévei után Jassyba került német lelkés22iek. Itt Flechtenmacher Keresz- tély társaságában és az előkelő bojár-családokkal való érintkezésben támadt fel mély rokonszenve a románság iránt. Igaz, hogy nemsokára elhagyta Jassyt, sőt a lelkész! pályának is hátat fordított és Münchenbe ment, hogy ott orvossá képezze ki magát, de románbarátságát változatlanul megőrizte. Erdélybe visszatérve mégis lelkész! állást vállalt Hermányban, mint közíró, majd mint lapszerkesztő azonban csakhamar a politikai élet sodrába kerül. Röpiratá- ban az únió kérdését természetesen mindenekelőtt a szászok szempontjából vizsgálja. Ebben a súlyos kérdésben az országgjmlés szerinte semmiesetre sem dönthet a harmadik rendi nemzet, a szászság nélkül, a szászoknak pedig életérdeke, hogy az únió ne jöjjön létre, mert ez ősi jogaiknak és politikai súlyuknak feladását jelentené. Ezért a szász nép ne tüntessen elhamarkodott módon a magyarság mellett, amint ezt a brassóiak tették, hanem őrizze meg józanságát, egységét és egyszerűen ne küldjön követeket az országgyűlésre. Pozitív javaslata az, hogy a szászság lépjen szorosabb közjogi kapcsolatba a románsággal; közös állásfoglalásuk és törekvéseik célja pedig egy nagy dákoromán birodalom legyen, mely Erdélyt, Moldovát és a szűkebb Romániát egyesítse az osztrák császár uralma alatt. »Dácia jövője — mondja Roth Dániel — egyébként is a számbelüeg erős románság kezében van«. Román szempontból pedig szerinte egyedül a javasolt nagyromán megoldás a helyes, mert Erdély nélkül a jövő Romániájának »igen kedvezőtlen földrajzi helyzete lenne, s már ezért sem állhatna meg sokáig, Erdéllyel együtt viszont kerek, zárt szilárd egységet alkothatna az ország«. De igen kedvezőnek látja ezt a megoldást szász szempontból is: a románság hálát érezhet a szászok iránt, akiknek földjén mindég szabadnak tekinthette magát, így joggal remélhető, hogy a németség a megalakuló román birodalomban nemzeti jellegét megőrizve, valláserkölcsi, művelődési és politikai szempontból egyformán sokat ígérő fejlődés elé tekinthet. Érdekes, hogy Roth Dániel merész tervét a szász és román értelmiség épen olyan beteges agyrémnek tekintette, mint a magyar közvélemény. A szász sajtó részéről az élénk képzeletű államszervező mindjárt a röpirat megjelenése után szigorú leckéztetést kap: hagyja abba a románság izgatását, mert ez aligha hálálja majd meg »apostoli« ébresztő mimkáját. A szász sajtó intelmeit megértjük: Roth Dániel terve a szászság legféltettebb kincsének, a privilégiumoknak épségben tartására semmivel sem nyújtott több garanciát, mint a Magyarországgal való unió, de nem vette eléggé figyelembe a német faji gondolatot sem, mely ekkor már az egész szász értelmiséget eg3rformán áthatotta. De érthető volt a román közvélemény idegenkedése is: ha józanul gondolkodott, a névtelen röpiratíró koncepciójában alig láthatott egyebet, mint ravasz fogást arra, hogy a románságot gyanúba keverje és kompromittálja; ez a koncepció — mondották az erdélyi románok politikai vezetői —■ inkább a gyanúsító, mint a gyanúsított jellemére vet árnyékot. E!z az ítélet néhány évtizeden keresztül változatlanul fenntartotta
