Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 6. szám - Pukánszky Béla: Szászok a magyarság és a románság közt
Szászok a magyarság és a románság közt 339 szász-román kapcsolatokat kutatásunk magyar szempontból is kielégítően tisztázta. Tudjuk pl., hogy Frankensteini Franck Bálint 1679-ben magyar alexandrinusokban fordította le Ovidius szentenciáit négy nyelvre: magyarra, németre, románra és szász tájnyelvre; a fordítás román szövegei a román irodalom legrégibb időbelileg rögzíthető költői kísérletei közé tartoznak. Franck fordításaiban magyar helyesírást használ — amint a korabeli román nyomtatványokban általában gyakran találkozimk magyar helyesírással — és mintája valószínűleg Fogarasi István 1558-ban megjelent zsoltár- fordítása volt. Kevésbbé ismert az újabbkori szász-román kapcsolatok néhány magyar szempontból fontos fejezete. A 17. században a Havasalföld és Moldova korábban szász telepei egyre inkább beolvadtak a gyorsan szaporodó románságba, a 18. században viszont új szász kivándorlás indult meg Erdélyből a Kárpátokon túr eső területekre. A kivándorlást lelőmozdíthatta az a körülmény is, hogy a szászok között a 18. század folyamán erősen terjedt a román nyelv ismerete. Heydendorf Konrád medgyesi polgármester II. Józsefet kísérve egjidk erdélyi útján, tolmácsként szerepelt az uralkodónak egy román paraszttal folytatott beszélgetésénél. II. József a tolmácsolás után megkérdezte tőle, jól bírja-e a román nyelvet, mire Heydendorf azt válaszolta, hogy az ő székében minden szász úgy beszél oláhul, akár anyanyelvén, hiszen naponta akad dolguk egymással és az oláhoknak eszükbe sem jut, hogy a szászok nyelvét megtanulják. A szász vállalkozási kedv, meg egyéb körülmények mellett nyilván a román nyelvismeret terjedése is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a 19. század első felében számottevő polgári, különösen iparosréteget találunk a Kárpátokon túl lassabban fejlődő román városokban. Ez a réteg a szellemi életbe is egyre erősebben bekapcsolódik, annál inkább, mert a szász értelmiségből is többen Moldvában telepednek le, és írói meg tudományos munkásságukkal a románság szolgálatába állanak. A szász értelmiség Romániába szakadt tagjai közül sokoldalú munkásságánál fogva elsősorban Flechtenmacher Keresztély érdemel figyelmet. Flechtenmacher a moldvai kormány meghívására 1813-ban ment Jassyba, hogy ott Ananias görög jogtudóssal egjnitt a moldvai polgári törvénykön3rvet megszerkessze. Később, — mikor a gimnáziumokba bevezették a német nyelv tanítását — mint tanár működött, majd állami jogtudóssá nevezték ki, 1835-ben pedig kulturális érdemeinek elismeréséül az örökös bojárok rendjébe emelkedett. Flechtenmacher sokirányú működése román szempontból valóban figyelemreméltó: Moldvában ő vezette be a korszerű jogszolgáltatást és fáradhatatlan szervezőkészségével, szüntelen ösztönzéseivel új, választott hazája szellemi életének köz- tiszteletben álló, vezető személyisége lett. Irodalmi munkássága magyar szempontból legalább is naív tájékozatlanságra vall történelmünk fontos szakaszaiban, s ezt a tájékozatlanságot lelkes románbarátsága sem érteti meg. Hol németül, hol románul ír. 1839- ben az új esztendőre írt terjedelmes költeménye a román népnek, a régi Róma méltó fiainak hősi tetteit magasztsdja: a román dicsőség^ legnagyobb megtestesítője azonban nem más, mint Hunyadi János,.
