Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 1. szám - Bakk Péter: Népoktatásunk mai kérdései
Népoktatásunk mai kérdései 31 dékeket csupán az kötelezte a beiratkozáskor, hog^ énekből és zenéből felvételi vizsgát kellett tenniök. Az akadémiák működése ellen hamarosan különböző kifogások vetődtek fel, a legjelentősebb vádak ezek voltak: nem ápolták komolyan a néppel való kapcsolatot, s az elméleti képzés elnyomta a gyakorlatit. Valóban az akadémiákat nagyobb városokban helyezték el s így a célkitűzés gyakorlati része kevésbbé volt megvalósítható. Emellett a harmincas évek elején túltermelés is mutatkozott a tanítói pályán. A nemzeti szociálista párt hatalomra jutása lényeges változást jelentett a tanítóképzésben is. Politikai célja és világnézete alapján új keretet állított a tanítóképzésnek és azt új tartalommal töltötte meg. Az akadémiai és egyetemi képzés helyébe az egységes Tanítóképző Főiskolát szervezte, amelyik nem szakadt el a néptől, mert az új tudományágakat a jelöltek a népi környezetben végzett személyes kutatásokkal sajátították el. Az új főiskolák nagyrészét kisvárosokban létesítették. A tanítóképzés irányelvét Rust miniszter így jelölte meg: »Ha egyszer elismertük, hogy a vér és rög, azaz a nép és haza a németség legfőbb erőforrásai, akkor a nevelést és tanítást, valamint ennek megfelelő tanítóképzést is belőlük kell kifejlesztenünk.« A politikai forradalom nyomán megindult új élet gyorsan munkához juttatta az állástalan tanítók ezreit, sőt rohamosan jelentkezett a tanítóhiány veszélye. Az új háború kezdete előtt már 40.000-re emelkedett a betöltetlen állások száma. 1939-ben 27 Tanítóképző Főiskola és egy tanítókat képző Pedagógiai Intézet működött a birodalom területén. Ezek a főiskolák igazi nevelőintézetek, amelyek azt a szellemet igyekeztek meggyökereztetni a hallgatókban, amelyben majd a gondjaikra bízott gyermekeket, ifjakat és a falut vezetniök kell. Az egységes nevelői szellem elmélyítésére 1936-ban a tanítóképzéshez kapcsolják a tanárképzést is. A tanárjelöltek két évet a Tanítóképző Főiskolán végeznek. A főiskolai képzés mellett a tanítóhiány nem csökken, nap-nap után több tanítói állás vár betöltésre. Az ifjú alig 24 éves korában helyezkedhetik el a tanítói pályán, holott másutt kevesebb munka mellett és már korábban több jövedelemre tehetne szert. A háború és a növekvő tanítóhiány miatt a Német Birodalomban ideiglenesen visszatértek a középiskolai tanítóképzésre. A MAGYAR VISZONYOKAT TEKINTVE, azt láthatjuk, hogy a háború után a Németországéhoz hasonló forrongás tapasztalható a tanítóképzés körül. Az összeomlás nyomában két évvel emelték a tanítóképzést, azonban se a tanítóság, se a tanítóképző nem volt megelégedve e megoldással, mert a képzés továbbra is középiskolai jellegű maradt annak ellenére, hogy a tanulmányi évek száma kettővel meghaladta a gimnáziumét. Nem volt megfelelő tanterv se. így hamarosan változtattak a szervezetén. 1923-ban öt évre szállították le a kiképzést (4 gimnázium-f5 év képző). Ennek főleg gazdasági
