Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 6. szám - Martonyi János: Új magyar közigazgatás felé
328 Martonyi János hogy a közig^azgatásban annyira főnixe »the right man on the right place« elvének hiánytalan megvalósulása volt az, amikor jelentős részfeladatokban kipróbált tehetségét az illetékes kormányzati tényezők egész közigazgatásunk megreformálásában akarták hasznosítani. Ezért nevezte ki gróf Bethlen István akkori miniszterelnök 1930 januárjában az ezt a célt szolgáló tárcaközi bizottság központi előadójává, majd 1931 elején a közigazgatás racionalizálásának előkészítésére hivatott kormánybiztossá. E két dátum közé eső időben, 1930 júniusában nyerte el a legmagasabb tudományos elismerést is; az ország fővárosának Pázmány Péter alapította ősi egyetemén a közigazgatási és pénzügyi jog tanára lett, ami természetesen a közoktatásügyi minisztérium munkájából való kiválását jelentette. Kormánybiztosi minőségében Magyary Zoltán két esztendőn át dolgozott, alapos vizsgálat tárgyává téve egész közigazgatásunkat és rendkívül értékes felismerésekhez jutva el. Hamarosan kialakította és közzétette a megoldandó feladatok rendszerét;® egyúttal mindjárt kifejtette azt, a munkásságán azóta is vörös fonálként végighúzódó gondolatot, hogy minden reform sikerének előfeltétele a közigazgatás egységes irányításának megvalósítása a miniszterelnöki hatalom és felelősség ehhez szükséges növelése útján. Egyúttal hozzáfogott a kitűzött célok megvalósítását és különösen a közigazgatási gépezet eredményes központi vezetését lehetővé tévő teljes helyzetismeret biztosításához; ezirányú munkálatainak érett gyümölcse A magyar közigazgatás tükre című nagyszabású kiadvány (1932. 782), amely minden ügyre nézve pontosan feltünteti az elintézésében szerepet játszó hivatalokat. Számos egyéb adatgyűjtést is megindított, mint kormánybiztos és ezeken keresztül kialakította az elgondolásait szolgáló munkamódszer egyik legfontosabb mozzanatát: a tények pontos és tárgyilagos megállapítását. Magyary Zoltánt a közigazgatás racionalizálására irányuló terveinek kivitelében rajta kívül álló okok megakadályozták. Ezért 1933-ban lemondott a kormánybiztosságról és azóta tisztán tanszéki munkájának él. Semmi sem lenne azonban nagyobb tévedés, mint ezt a kifejezést a világtól való elzárkózásnak gyakran hitt értelmében venni. Magyary munkálkodása messze túlterjed az egyetemi előadásokon, vizsgáztatáson és az elvont, egyéni tudományos búvárkodáson. Széleskörű helyszíni tanulmányozással vizsgálta a legjelentősebb államok (Németország, Olaszorsz^, Anglia, Egyesült-Államok, Szovjetunió) kormányzásának és közigazgatásának mai módszereit így páratlanul gazdag nemzetközi összehasonlító anyag birtokában készítette el nevezetes jelentését az 1936-ban, Varsóban tartott VI. nemzetközi közigazgatástudományi kongresz® A magyar közigasgatás gazdaságosságának és eredményességének bis- tositása. Budapest, 1931. 30; A magyar közigazgatás racionalizálásának prog- rammja. Budapest, 1932. 16. * Olaszországi útja során részletesen foglalkozott a pápai hatalom gyakorlásának igen tanulságos szervezetével is.
