Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 6. szám - Martonyi János: Új magyar közigazgatás felé
Üj magyar hözigazgatás félé 327 tek. Keresni kellett tehát azokat a módokat, amelyek csökkentett létszám mellett is lehetővé teszik az egyre bonyolultabb ügyek megfelelő elint^ését és a közönség gyors kiszolgálását A ^törvényhozás és a kormány valóban számos ilyen célú rendelkezést hozott, először az államháztartásnak 1924—1926-ig, a Nemzetek Szövetségének közbenjöttével lefolyt szanálása során, majd az újra fenyegetően tornyosuló gazdasági válságjelenségek hatása alatt, az 1930-as évek elején. E MÁSODIK NAGY RACIONALIZÁLÁSI KÍSÉRLETTEL kapcsolatban felvetődött tervek és gondolatok hamarosan Mayyary Zoltán személyisége körül kristályosodtak; az ő neve azóta is elválaszthatatlanul kíséri köziga^atásunk elméleti és gyakorlati megújulásának mozgalmait. Amikor 1930 nyarán A magyar közigazgatás racionalizálása című, valóban korszakalkotónak mondható programma- tikus művét közzétette, kereken húsz évi közszolgálat állott mögötte. Ez idő alatt állandóan a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban működött, igen változatos beosztásokban, amelyek közül kettőnek volt eszméi fejlődése és tapasztalatai bővülése szempontjából nagy jelentősége. Egyfelől hosszabb ideig volt a minisztérium költségvetési előadója, ami mély bepülantást engedett számára a minden adminisztrációhoz nélkülözhetetlen anyagi eszközök fel- használásába. A feladatkörébe vágó kérdésekkel már ekkor a mindennapi rutinmunkán túlmenőleg, az elvi alapokat fürkésző szemmel foglalkozott, amit a budapesti Pázmány Péter-tudományegye- tem azzal ismert el, hogy az államszámviteltan előadójául hívta meg. 1923-ban ma is standard-munkának számító tanulmányt tett közzé az állami költségvetési jog kialakulásáról és elméletéről;* ennek alapján ugyancsak a budapesti egyetem magántanárrá képesítette. Gyakorlati közigazgatási munkájának másik fontos őrhelye a magyar felsőoktatási és tudományos intézmények kormányzatában nyolc esztendőn át való részvétele volt, legjavarészt az ezeket a nagyjelentőségű kérdéseket gondozó ügyosztályok főnökeként. Ennek, a magyar művelődéspolitika egyik legtevékenyebb korszakába eső munkásságának maradandó emléket emelt a szellemi életünk kiváló egyéniségei közreműködésével szerkesztett A magyar tudománypolitika alapvetése (Budapest, 1927. 628) című műben,® valamint az ezekből az évekből származó, A magyar tudományos nagyüzem megszervezése (Pécs, 1931. 233) címmel összegyűjtött tanulmányaiban és javaslataiban. Ezekkel a publikációkkal példát mutatott arra, amit később elméletileg is hirdetett; arra, hogy a közhivataloknak sosem szabad megelégedniök az épen eléjük kerülő kérdések megoldásával, hanem jól átgondolt tervet keU készíteniök és annak következetes megvalósítására keU törekedniök. Tisztviselői pályafutása alatt Magyary minden beosztásában oly nagy szellemi erőről és szervezési készségről tett tanúságot, ‘ A magyar állam költségvetési joga. Budapest, 1923. 223. * Megjelent németül is: Die Entstehung einer internationalen Wissenschaftspolitik. (Die Grundlagen der ungarischen Wissenschaftspolitik. Leipzig, 1932. 683).
