Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 5. szám - Szöllősy András: Magyar zeneírás
322 Szemle Ságunkkal, sőt elvi kérdésekkel, a pentatónia eredetével is3’ A többiek legtöbbnyire dallampublikációkkal segítik elő a munkát (Lajtha László, Veres Sándor, Volly István, Dincsér Oszkár, Domokos Pál Péter, Lükö Gábor, Kerényi György), bár akadnak közöttük elméleti tanulmányokkal foglalkozók is. Vargyas Lajos első népzenei monográfiánkat írja meg,«« Major Ervin a műzene és népzene problémáival, a cigányzenével foglalkozik,«« Lajtha László a hangszerábrázolásokról ír tanulmán}^;.«® Bartók és Kodály mozgalma újabb tudományos nézőpontokkal gazdagította zenetörténeti szemléletünket. A népdalvizsgálat magával hozza a régi műdalok és gyermekdalok rendszerezését (Kern Aurél, Molnár Imre, Lajtha), a népi egyházi énekek összegyűjtését (Harmath Artur, Bárdos Lajos), a népi magyarságból kiinduló szemlélet pedig irányt szab a zenetörténeti kutatásoknak. Ez az irányzat, mely egész Európában egyre jobban terjed, ismét újabb közös szempontot jelent a magyar és az európai zenetörténetben, hiszen minden nagy európai stílusváltásban döntő szerepet játszott a népi zene, vizsgálatuknál okvetlenül tekintetbe kell vennünk a zenei folklórét is, bármilyen nemzeti zenekultúráról legyen is szó. Az eredmények, elvi jelentőségű megállapítások nem is késnek sokáig. Kodályék mimkája nyomán a népzenénk területén uralkodó cigá- nyos, romantikus elképzelések helyébe a keleti eredetű pentaton dallami- ság magyar voltának tudata lép, a magyar őstörténettel és nyelvészettel karöltve a népzenei kutatások eredetünk kérdéseire derítenek fényt, zenei rokonságunk feltárása pedig (Kodály, Szabolcsi) a nyelvészet eredményeit támogatja értékes adalékokkal. A zenetörténeti stúdiumok egy-egy homályosabb kérdésénél, így például a régi vokális interpretáció problémájánál, sokat lendít előre a népzenei előadásmódokban észlelhető analógiás esetek ismerete. Mindez a hirtelen napfényrekerülő új eredmény elsők közé helyezi Magyarországot a népdalkutató államok között, módszert, rendszert Bartóktól és Kodálytól tanulnak azoknak a nemzeteknek a tudósai, amelyek hazánk példáján felbuzdulva a népzene oldaláról közelednek nemzetük zenetörténetéhez. Mégis, nagyon sok nyitott kérdés van még ma is. Különösen az anyag összegyűjtése körül vannak még sürgős tennivalók, hiszen nem tragikuskodó, szentimentális kesergés az egyre-másra felhangzó panasz, hogy legértékesebb népzenei rétegünk, az ősi pentaton daUamstüus ma már kiveszőben van, minden késés végzetes lehet össze- gsníjtésükben. Hiányoznak ezenkívül népzenei monográfiáink, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy valaha komoly zeneföldrajzi kutatásokat végezzünk Magyarországon. A fiatalok érzik a hiányt, itt-ott egy-egy figyelmeztető szó is elhangzik,«« a munka azonban még várat magára. AMILYEN GAZDAG ZENEI FOLKLOREIRODALMUNK, amüyen szeretettel fordulnak kutatóink a régi magyar zenei emlékek felé, éppoly elhanyagolt és műveletlen terület az elméleti zenetudomány, az esztétika, és majdnem ugyanolyan a külföld zenéje iránti érdeklődés. Zeneelméleti munkáink messze sántikálnak a németországi gazdag teorétikus irodalom " Szabolcsi Bence: Népvándorláskori elemek a magyar népzenében, Egyetemes művelődéstörténet és ötfokú hangsorok, Ethnographia; A primitív dal- iamosság: a hangjelöléstől az ötfokúságig, Kodály Emlékkönyv, 1943. Vargyas Lajos: Aj falu 2»nei élete. 1942. *8 Major Ervin: A népies müzene és a népzene kapcsolatai. 1933. “ Lajtha László: Muzsika, 1929. Járdányid Pál: A magyar népdalg^jtés új feladatai, Kodály Emlékkönyv, 1943.
