Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 5. szám - Szöllősy András: Magyar zeneírás

322 Szemle Ságunkkal, sőt elvi kérdésekkel, a pentatónia eredetével is3’ A többiek legtöbbnyire dallampublikációkkal segítik elő a munkát (Lajtha László, Veres Sándor, Volly István, Dincsér Oszkár, Domokos Pál Péter, Lükö Gábor, Kerényi György), bár akadnak közöttük elméleti tanulmányok­kal foglalkozók is. Vargyas Lajos első népzenei monográfiánkat írja meg,«« Major Ervin a műzene és népzene problémáival, a cigányzenével foglal­kozik,«« Lajtha László a hangszerábrázolásokról ír tanulmán}^;.«® Bartók és Kodály mozgalma újabb tudományos nézőpontokkal gazda­gította zenetörténeti szemléletünket. A népdalvizsgálat magával hozza a régi műdalok és gyermekdalok rendszerezését (Kern Aurél, Molnár Imre, Lajtha), a népi egyházi énekek összegyűjtését (Harmath Artur, Bárdos Lajos), a népi magyarságból kiinduló szemlélet pedig irányt szab a zenetörténeti kutatásoknak. Ez az irányzat, mely egész Európában egyre jobban terjed, ismét újabb közös szempontot jelent a magyar és az európai zenetörténetben, hiszen minden nagy európai stílusváltásban döntő szerepet játszott a népi zene, vizsgálatuknál okvetlenül tekintetbe kell vennünk a zenei folklórét is, bármilyen nemzeti zenekultúráról legyen is szó. Az eredmények, elvi jelentőségű megállapítások nem is késnek sokáig. Kodályék mimkája nyomán a népzenénk területén uralkodó cigá- nyos, romantikus elképzelések helyébe a keleti eredetű pentaton dallami- ság magyar voltának tudata lép, a magyar őstörténettel és nyelvészettel karöltve a népzenei kutatások eredetünk kérdéseire derítenek fényt, zenei rokonságunk feltárása pedig (Kodály, Szabolcsi) a nyelvészet eredményeit támogatja értékes adalékokkal. A zenetörténeti stúdiumok egy-egy homá­lyosabb kérdésénél, így például a régi vokális interpretáció problémájánál, sokat lendít előre a népzenei előadásmódokban észlelhető analógiás esetek ismerete. Mindez a hirtelen napfényrekerülő új eredmény elsők közé helyezi Magyarországot a népdalkutató államok között, módszert, rend­szert Bartóktól és Kodálytól tanulnak azoknak a nemzeteknek a tudósai, amelyek hazánk példáján felbuzdulva a népzene oldaláról közelednek nem­zetük zenetörténetéhez. Mégis, nagyon sok nyitott kérdés van még ma is. Különösen az anyag összegyűjtése körül vannak még sürgős tenni­valók, hiszen nem tragikuskodó, szentimentális kesergés az egyre-másra felhangzó panasz, hogy legértékesebb népzenei rétegünk, az ősi pentaton daUamstüus ma már kiveszőben van, minden késés végzetes lehet össze- gsníjtésükben. Hiányoznak ezenkívül népzenei monográfiáink, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy valaha komoly zeneföldrajzi kutatásokat végezzünk Magyarországon. A fiatalok érzik a hiányt, itt-ott egy-egy figyelmeztető szó is elhangzik,«« a munka azonban még várat magára. AMILYEN GAZDAG ZENEI FOLKLOREIRODALMUNK, amüyen sze­retettel fordulnak kutatóink a régi magyar zenei emlékek felé, éppoly elhanyagolt és műveletlen terület az elméleti zenetudomány, az esztétika, és majdnem ugyanolyan a külföld zenéje iránti érdeklődés. Zeneelméleti munkáink messze sántikálnak a németországi gazdag teorétikus irodalom " Szabolcsi Bence: Népvándorláskori elemek a magyar népzenében, Egye­temes művelődéstörténet és ötfokú hangsorok, Ethnographia; A primitív dal- iamosság: a hangjelöléstől az ötfokúságig, Kodály Emlékkönyv, 1943. Vargyas Lajos: Aj falu 2»nei élete. 1942. *8 Major Ervin: A népies müzene és a népzene kapcsolatai. 1933. “ Lajtha László: Muzsika, 1929. Járdányid Pál: A magyar népdalg^jtés új feladatai, Kodály Emlék­könyv, 1943.

Next

/
Thumbnails
Contents