Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 5. szám - Vita Sándor: Balkáni kérdések
300 Vita Sándor fokot, hogy a maguk erejéből és együttműködésével tudják megteremteni a Balkán rendjét és békéjét. Szabadságruknak igazi biztosítása érdekében nem tudtak egymásai összefogni, s így létük elsősorban a nagyhatalmak versengésén, vag3í^ jóakaratán múlott. Ha el is nyerték a látszólagos függetlenséget, minduntalan sakkfiguráivá váltak a hatalmak játékának. Bismarck Jókai előtt hangoztatja, hogy Európa keletén nem látja keresztülAÚhetőnek néprajzi alapon kis államok létesítését, — itt csak történeti államok lehetségesek. Talán arra gondolt, hogy a balkáni államok bizonyos autonómiával a monarchiához kapcsolódjanak. ANDRÁSSY POLITIKÁJÁNAK ALAPELVEI a Balkánt illetőleg visszavonulása után is érvényesek maradtak, de tehetségtelen utódainak kezén mindaz, ami számára csak eszköz volt Magyarország megtartására, lassan öncélúvá vált. Deák és Andrássy nemzedékét a magyar politikai életben nem követte hasonló nagy nemzedék. A nagyvonalúan európai és hagyományosan magyar politikai koncepció elhomályosodik s ennek következtében megromlik a viszony a szomszéd népekkel, elmérgesedik a nemzetiségi kérdés, a magyarság egyre jobban kikapcsolódik a balkáni kérdések iránsútá- sából, s lassan szembekerül azokkal a kis népekkel, amelyek törekvéseik támogatóját látták benne a múltban. A Balkán egyre inkább orosz befolyás alá kerül, s Ausztria-Magyarország dunai hivatásának gondolata a nyugati hatalmak között is elhalványul. Ha a monarchiában még elevenen éltek volna dunai hivatásának eszméi s nem maga tett volna le arról, hogy az európai politikában önálló akarata legyen, nem került volna végzetes összeütközésbe Angliával s Franciaországgal, alighanem másként alakul Délkelet- em."ópa sorsa. Közben maguk a lassan megerősödő balkáni népek egyre önállóbb politikát igyekeznek folytatni. A szófiai szláv kongresszuson kimondják, hogy a Balkán a balkániaké s ezzel az ottlakó népek természetes jogaira hivatkoznak. Függetlenítik magukat Európa ellenőrzésétől, de nem tudják magukat függetleníteni a pánszláv befolyástól. 1912-ben már a nagyhatalmak figyelmeztetése ellenére izenik meg a háborút Törökországnak. A nagyhatalmak ugyan félreismerik a helyzetet, s meg vannak győződve róla, hogy a Balkán térképét a háború végén ismét ők fogják megrajzolni, — hiszen ezek az államok nekik köszönhetik létüket. Hogy mennyire másképen gondolkoznak már ebben az időben a balkáni népek, azt Pla- menac montenegrói követnek egy, a bukaresti Taraban közölt nyilatkozata bizonyítja. A balkáni diplomata egészen nyíltan hangoztatja: a balkáni szövetség népei nem fognak visszariadni attól, hogy szembehelyezkedjenek a nagyhatalmak akaratával. A háború török vereséggel végződik, s a győzelemben az egész szláv világ a maga sikerét ünnepli. De a győzt^ek nem tudnak megegyezni a zsákmányon, egyesült erővel Bulgáriára támadnak, s kedvezőtlen békére kényszerítik. Európai Törökország területén pedig a balkáni szövetség államai osztoznak. A szövetség létrehozása az
