Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 5. szám - Vita Sándor: Balkáni kérdések
Balkáni kérdések 299 ország ^ beavatkozott s a sziiltán kénytelen volt San Stefanoban olyan békét kötni, amely az oroszok számára megnyitotta az utat az egész Balkán meghódítása és Konstantinápoly elfoglalása felé. Az orosz győzelmek óriási izgalmat keltettek Európaszerte, de elsősorban nálunk és Angliában. »Nem tudok kérdést — írja Lord Salisbury — mely valaha annjóra felizgatta volna az angol népet, annyira felkavarta volna szenvedélyeit, oly mélységes szakadékot támasztott volna s oly elkeseredett izgalmakat szült volna valaha, mint ez a kérdés«. Az angol kormány politikai dogmája az volt, hogy nem engedheti meg Oroszország terjeszkedését a Balkán felé, mert az oroszok kijutása a Földközitengerre veszélyezteti Anglia életérdekeit. Hozzájárult ehhez az angol demokrácia ellenszenve az orosz autokráciával szemben, valamint az indiai érdekek kérdése, így érthető, hogy Anglia következetesen oroszellenes politikát folytatott. Hiába igyekezett Gladstone a bolgár keresztények legyilkolásán felháborodva, lángoló cikkeivel az angol közvéleménjd törökellenessé hangolni, az angol kormány halad a maga útján s ez az út párhuzamos az Andrássyéval. Oroszország európai nyomásra kénytelen a san stefanoi békét a hatalmak kongresszusa elé terjeszteni s a berlini kongresszuson művének csak romjait mentheti meg. Berlinben erős gátat vetnek a pánszláv törekvéseknek, növelik Ausztria-Magyarország balkáni befolyását, megbízzák a monarchiát Bosznia és Hercegovina megszállásával, megóvják az angol érdekeket, Bulgáriát elismerik szerényebb határok között s megadják Románia szuverénítását. Ha sok kérdést megoldatlanul is hagyott a berlini szerződés, mégis nagyhatású volt és évtizedekre szólóan rendezte a Balkán helyzetét, mert azt a nagyhatalmak egymás közötti megállapodása garantálta. Az érdekelt államokat azonban ez a rendezés korántsem elégítette ki. Románia mellőzöttnek érezte magát, mert katonai sikerei ellenére sem gyarapodott területileg. Zúgolódtak a bolgárok is, bár ők területileg jól jártak, azonban határaikat mégis szűkebben szabták meg, mint San Stefanoban. Érthetetlenebb volt a szerbek elégedetlensége, akik abban reménykedtek, hogy megkapják Boszniát, s mivel ez az illúziójuk szétfoszlott, tényleges gyarapodásuk ellenére úgy érezték, mintha megrabolták volna őket. Hasonló zavar mutatkozott a görögöknél is, akik részt sem vettek a háborúban, de úgy érezték, épen ezért érdemelnének jutalmat. Az elégedetlenségre tulajdonképen csak az albánoknak volt okuk, mert nem ismerték el őket önálló államként s területileg is áldozatokat kellett hozniok. Természetesen az oroszokat bánthatta legjobban a berlini eredmény, hiszen már nyitva látták maguk előtt az utat Konstantiná- polyba s hittek abban, hogy Nagy Péter legendás testamentumát valóra válthatják. Ezek a már-már megvalósultnak tűnő remények omlottak össze Berlinben. A török birodalom bomlását nem lehetett a berlini kongresz- szuson feltartóztatni. Az újjászervezésnek súlyos akadálya volt, hogy a török nem tudott beleilleszkedni az európai polgárosodás folyamatába, a fiatal balkáni népek fejlődése pedig nem érte el azt a
