Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 5. szám - Vita Sándor: Balkáni kérdések

Balkáni kérdések 297 szabad nemzetekként akarnak élni, nem pedig orosz hegemónia alatt, s ha ebben Magyarország nem támogatja őket, szükség- szeiden az orosz karjaiba vetik magukat. A pán.^7.1fl.vizmii.shan ő is nagy veszélyt látott az európai nemzetek íuggetlensége szempont­jából, s íeltogása ebben egyezett nemcsak a nyugati hatalmak kül­politikájával, de Andrássy telíogásával is. Kossuthnak is az volt az elképzelése, hogy a dunai tájnak nem szabad a nagyhatalmak játék­szerévé válnia, hanem magyar vezetés alatt kell egységbe szerve­ződnie. Ö is Úgy látta, hog^ Magyarország teljesen önállóan nem tud megállani, de a megoldást nem a széthullásra ítélt Ausztriával való közösségben, hanem a szabad dunai népekkel való szövetség­ben látta. A pánszlávizmus ellenszerét a« szláv nemzetek függetlensé­gének megteremtésében keresi, a balkáni államokat akarja egy kon­föderációban összefogni. »Én erősen meg vagyok győződve, hogy a dunavölgyi kisebb nemzetek confoederatioja a történelem logikájá­nak parancsoló követelménye. Ez azonban egy független Magyarorszá­got feltételez.« Fél, hogy az első európai bonyodalomban Magyaror­szág léte kérdésessé válna, s a veszélyek eUen a szomszédos kis népek szövetségében ker^ védelmet. »Confoederatio nélkül Magyai'ország vegetálhat mint másod- vagy harmadrendű hatalom«, de a nagy­hatalmi állás súlyát, befolyását, erejét nem biztosíthatja magának s így Európának ezen a veszélyes helyén, mint szabad és független állam, nem tud megállani. E confoederatio nélkül nemzetünk »a ke­leten egymással rivalizáló nagyhatalmak közül valamelyik felé kény­telen lesz gravitálni, mit ha nem teszen, nem lesz független, ha nem teszen s a kénytelenségből neutrálitás által akar kibúvni, Velence sorsára júthat.« Kossuthot is tehát elgondolásában kizárólag a ma­gyar biztonság érdeke vezeti s a magyarság létét szeretné a dunai népek szövetségével biztosítani. A nagyhatalmi álláshoz kanyarodott tehát ő is vissza, mint Andrássy, neki is a régi magyar birodalmi hivatás lebeg a szeme előtt, mikor a konföderációról beszél. A kü­lönbség csak az, hogy Andrássy nyugaton keres támaszt, hogy kelet felé érvényesítse a nagyhatalmi befolyást, míg Kossuth a nyugattal szemben keletre akar támaszkodni. A szlávizmusban mindketten egyaránt nagy veszedelmet látnak, de Kossuth szerint ezzel szemben Ausztria védelmet nem nyújt, hiszen egyetlen esetben sem emelte fel szavát az orosz terjeszkedéssel szemben, s magatartásával épen Ausztria idézi fel Magyarországra a szláv veszélyt. Meg van arról győződve, hogy Ausztria el fog bukni, a feladat tehát annak a tisz­tázása, hogy milyen államalakulások lépjenek Ausztria és a Bal­kánról kiszoruló Törökors2;ág helyébe, s ki vegye át Ausztria sze­repét az európai hatalmi egyensúly érdekében a Duna völgyében. »Csak a független Magyarország lehet n3mgpontja egy olyan szövet­ségi combinationak, mely a kisebb nemzeteket a nagy agglomera- tiok általi elnyeléstől megóvhatja, e megóvás nélkül Eimópa szer­vezetét, azt, amit józan értelemben hatalmi egyensúlynak nevez­hetünk, szüárd alapra helyezni lehetetlenség«. — írja. Kossuth úg3’ látta, hogy a délkeleteurópai népek sorsában sok közös vonás van, kelet és n5mgat között való vergődésük, megoldandó történeti prob­lémáik, hasonló gazdasági és társadalmi alkatiik egymásra utalja

Next

/
Thumbnails
Contents