Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 5. szám - Vita Sándor: Balkáni kérdések
296 Fiía Sándor való megegyezést, s csak akkor mondott le erről, amikor rájött, hogy a szerbek érzelmeinek őszinteségében nem bí^atik. Andrássy hasonlóképpen jó kapcsolatokat igyekezett fenntartani Romániával is. Látta, hogy Romániának vagy Oroszországban, vagy Ausztria- Magyarországban keU támaszt keresnie, de az orosz szövetség előbb-utóbb Románia bukását vonja maga után, ami a monarchia érdekeivel is ellentétes lenne. Oroszország útjának a Boszporusz felé törekvésében Bukaresten át kellett vezetnie. »Nézetem szerint, — írta I. Károly román királynak — Romániának úgy nemzeti, mint európai érdeke megegyezik Ausztria-Magyarországéval, ez pedig: hatásos bástyául kell szolgálnia Európa egy részének, főleg a Keletnek elszlávosításával szemben. Közös feladatuk az északi és déli szláv elemek összeömlésének megakadályozása. Ettől az iránytól való eltérés Ausztria-Magyarország számára sok veszélyt, Románia számára pedig pusztulást hozna.« Hozzásegítette Romániát függetlenségéhez, hogy a románok saját erejükre utalva a maguk kárára folytatott szédelgő politika helyett a józanság és szerénység politikáját kövessék a jövőben. Erről így ír: »Abban a pillanatban, amikor a román nemzet sorsának intézését saját veszélyére és felelősségére átveszi, csakhamar észre kell vennie teljes elszigeteltségét a szláv elem közepette«. Az orosz törekvések ellen tehát támogatja Romániát, ezért segíti elő Románia függetlenedését, első volt a hatalmak közül, aki elismerte Romániának a kereskedelmi szerződésekhez való jogát. Mikor azonban Károly király egy katonai érmen »a románok fejedelmének« nevezi magát, ez ellen határozottan felemeli a szavát. ANDRÁSSY KÜLPOLITIKÁJÁT itthon sokat támadták. Hibáztatták, hogy nem kelt a török statusquo védelmére, Andrássy azonban látta, hogy ez a statusquo nem tartható fenn tovább, s a török visszahúzódása után az oroszok előretörése helyett biztosítani kell a balkáni népek önállóságát, együttműködését s az egész terület öncéluságát. A keresztény népek felszabadítása európai gondolat volt. Ezt nem volt szabad megakadályozni, s nem is jelentett volna veszélyt, csak abban az esetben, ha ezek a népek a maguk valódi érdekei ellen egy nyüt vagy titkos orosz irányítás alatt álló szövetségben tömörülnek. Az emigráns Kossuth veszélyt látott a magyarságra nézve ebben a politikában, azonban ő is elismerte, hogy a török helyét a Balkánon másnak, de semmiesetre sem az orosznak keU elfoglalnia. Kossuth látja, hogy »a török hatalom napjai számlálva vannak«, s azt óhajtja, hogy »ha már halálra ítélte a török birodalmát Európában a történelem, legyen halála... új életnek, a szabadság életének kezdete.« Az az érdekünk, mondja, hogy ne az orosz, hanem a népszabadság örököljön a török után, s ezért azon kell lennünk, hogy »az orosz isolálva találja magát szemben Európával. Ez útját vágja terjeszkedési vágyainak. És azon lenni, hogy a keleti népek bennünk szabadságtörekvéseik barátját lássák. E3z ellensúlyozni fogja az orosz befolyást.« Kossuth úgy látja, hogy a balkáni népek
