Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 5. szám - Vita Sándor: Balkáni kérdések
294 Vita Sándor nek, hanem az orosz beavatkozásnak köszönhette, s így természetes, hogy Oroszország súlya az összes szláv népek szemében mérhetetlenül megnőtt. Oroszország igyekezett is a számára kedvező helyzetet kihasználni, főleg a Balkánon, melynek alakulása ebben az időben már szinte kizárólag Oroszországtól függött. Az oroszok előretörése a középső Duna völgye felé egész Eimópát idegességgel töltötte el, de elsősorban Angliát, mel5mek Földközi-tengeri érdekeivel egyáltalán nem egyezett az oroszok közeledése Konstantinápoly- hoz. Ezért sürgetik az angolok a Magyarországgal való kiegyezést, s a londoni Economist arról ír, hogy az Oroszország elleni védekezést Magyarországon kell megszervezni. A KIEGYEZÉSSEL Magyarország számára ismét lehetőség nyüt arra, hogy irányítólag szóljon bele a Balkán fejlődésébe, s a kiegyezés korának nagy magyar politikai nemzedéke élni is tudott ezzel a lehetőséggel. Mivel Ausztria kivált a német szövetségből és olasz tartományait is elveszítette, szükségszerűen kelet felé kellett fordulnia. Beust, a kiegyezés korának külügyminisztere, nem akarta felismerni ezt az igazságot. Kelet felé kevés érdeklődést mutatott, Oroszországgal szemben pedig bizonytalan volt a politikája. And- rássy már miniszterelnök korában sürgeti, hogy a monarchia külpolitikájának súlypontját keletre helyezze át s mindent elkövet, hogy a Balkánon teljes autoritásra törekvő Oroszországgal szemben Ausztria-Magyarország befolyását biztosítsa. Azt tartja, hogy nem elég határainkat megvédenünk, hanem, ha sorsunk urai akarunk maradni, irányadó befolyásunk kell, hogy legyen kelet és nyugat harcában. Szomszédunkban állandó a forrongás, s ha ezt mi nem tudjuk befolyásolni, akkor előbb vagy utóbb reánk nézve is fenyegetővé válik. Előre látja Andrássy az orosz hatalmi törekvések összeütközését a njmgateurópai érdekekkel s minden igyekvése az ütközőpontban élő magyarság helyzetének biztosítására irán3ml. A korabeli magyar politikusok közül többen hasonlóan ítélik meg a magyar helyzetet. Eötvös írja 1870-ben egy Andrássy-hoz intézett levelében: »Azon arányban, amelyben a francia tulnyomóság enyészik, előtérbe lép a német és szláv népek közötti antagonizmus. Helyzetünknél fogva a két nemzet vagy inkább faj közötti küzdelmek fognak határozni sorsimk felett...« Andrássy úgy látja, hogy létünket elsősorban az orosz felől fenyegeti veszély, s az orosz hatalom páratlan arányai és pánszláv törekvései kizárják azt, hogy szomszédságában mint harmadrendű hatalom fennmaradhassunk. Nagyhatalmi állásra és súlyra van szükségünk,^ ezért dolgozik a kiegyezés megkötésén, s a szlávság elleni védekezés gondolata hozza közel Bismarckhoz. Ausztria-Magyarország feladatát abban jelöli meg, »hogy Oroszország ellen védőbástyát alkosson, és csak amíg ezt a feladatot teljesíti, lesz fennmaradása európai szükségesség«. Mikor Andrássy a külügyminiszteri széket elfoglalta, azt rebesgették róla, hogy olyan magyar birodalom létesítésén töri^ a fejét, amilyen Nagy Lajos és Mátyás idejében virágzott, s kéteégtelen is, hogy élt benne a nagy magyar királyok birodalmi szemlélete s igye-
