Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 5. szám - Vita Sándor: Balkáni kérdések
Balkátii kérdések 293 telekről, amelyek árán a Magyarorszaggal való szövetség lehets^es volna. A nagyszerb morálom azonban olyan erős volt már ebben az időben, hogy Andrássy küldetése semmi gyakorlati eredménnyel nem járt. Másként állt a helyzet a románokkal szemben. A román fejedelemségekkel évtizedek óta a török és az orosz labdázott, így a román kérdésnek a magyar kormány nem tulajdonított akkora fontosságot, mint a szerb, vagy horvát magatartásnak. Az öntudatra ébredő románságban a szláv-görög befolyást — a balázs- falvi iskola hatására — a latin hatás kezdte felváltani, ez az oroszokban egyre növekvő elégedetlenséget keltett. Az oroszok a magyarokkal ijesztgették a románokat, de Ugyanakkor ügynököket küldtek Erdélybe, hogy itt a románokat a magyarok ellen izgassák s ezzel figyelmüket az orosz veszélyről eltereljék. A veszélyt azonban a román hazafiak egyrésze mégis tisztán látta s ez ébresztette fel bennük egy magyar-román szövetség gondolatát. Bratianu Demetert ennek előkészítésére küldték Pestre, majd Heliade Rädulescu és barátai foglalkoztak a megbékülés kérdésével, s végül az időközben Konstantinápolyba emigrált Ghika Jón állt a mozgalom élére. Ezek a román forradalmárok az európai forradalom ügyébe vetették reményüket, hittek győzelmében, s attól féltek, — amint Ghika Avram lancimak írta — hogy ha a magyarok a románok segítsége nélkül győznek, az semmi jót sem hoz a románokra, de ha a magyarok a románok segítségével győznek, nem tehetik, hogy el ne ismerjék nemzeti jogaikat. A magyar kormány nem is idegenkedett ettől a szövetségtől, sőt ennek érdekében hajlandó lett volna a magyar- országi románok jogait rendezni, a maga részéről pedig a moldvai csángók helyzetének megjavítását sürgette. A terv meghiúsult többek közt az erdélyi románok dáko-romanizmusa miatt. Az erdélyi románokat titkos reménységek az osztrák politika irányába fordították s az orosz diplomácia ezt a helyzetet mesteri módon kihasználta. Egyébként a román forradalmárok egy része is Ausztriától remélt védelmet a szláv veszély ellen. Maiorescu János a frankfurti bü'odalmi gyűléshez fordult memorandummal s ebben egy osztrák fennhatóság alatt álló Dákó-Romániához kéri Németország támogatását. »A magyarok — írja — és a keleti románok egy erős és tartós vár alapjai lehetnek a világ és Európa szabadságának érdekében a pánszlávizmus ellen.« Mind a két állam — amint a memorandum mondja — a nagy szláv tengerben teljesen el van szigetelve, s csak ezeknek holttestén át foghatnak kezet az északi és déli szlávok, épen ezért »csak egy szabad magyar állam megalapítása s ezentúl keleten még egy erősebb román állam megalapítása s Németországgal való kapcsolata által lehet ártalmatlanná tenni a pánszlávizmust.« Ennek az osztrák kormánypálca alatt megszülető Dáko-Romániának elképzelése szerint Erdélyt is magában kellett volna foglalnia, hogy igy a románok egyesülése, ha nem is független állam formájában, de mégis megvalósulhasson. A szabadságharc elbukott, s így az önálló magyar külpolitikának is vége szakadt. Ausztria azonban győzelmét nem saját erejé-
