Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 5. szám - Vita Sándor: Balkáni kérdések
292 Vita Sándor ambícióival szemben a német nemzetre kell támaszkodnia és szövetségbe keE összefognia a dunai területek szabad népeit. Az első szláv kongresszus 1848 május 31-én Prágában ül össze. Elrre meghívták az Ausztrián kívüli szlávokat is s az összes szláv népek számára szabadságot igényeltek. A kongresszuson azonban kiütköztek az egyes szláv fajok felfogásában rejlő ellentétek is. Egy demokratikus-liberális-forradalmi, a civüizáció és haladás szellemének hódoló pánszlávizmus áUt a nyers erőre alapított nacionalista orosz pánszlávizmussal szemben. Az oroszok a szláv egység megvalósítását a saját vezetésük alatt képzelik el s ez az elgondolás nemcsak imperialisztikus törekvéseikkel magyarázható, hanem az orosz népben gyökerező messianisztíkus felfogással is. Oroszországnak, hogy a dekadens n3uigattal szemben a maga hivatását teljesíteni tudja, meg kell szereznie Európában — akár erőszakkal is — a vezetést. A nyugati szlávok, elsősorban a lengyelek, élesen állást foglaltak ezzel a felfogással szemben. Szerintük — főleg Mickievicz képviselte ezt a felfogást — a szláv lényeg régen a szabadság szeretető volt, s ezt az orosz politikai alkat semmisítette, vagy hamisította meg. A lengyeleknek ez a nacionalista-liberális magatartása azonban az autokrata hatalmak között sokkal nagyobb félelmet keltett, mint az orosz-pánszláv irányzat. A két irányzat — a nyugati-demokrata és az orosz orthodox — sokáig harcol egymással, de nüvel lassan a pánszlávizmus súlypontja Oroszországba tolódik át, ennek a harcnak kifelé nincs különösebb jelentősége. Itt a pánszlávizmus a szláv testvériség tetszetős jelszavába burkolt orosz imperializmusként jelentkezik, s miközben a balkáni népek felszabadításáról beszél, egy nagyorosz birodalomra gondol, melynek a nagypéteri végrendelet szerint Konstantinápoly a székhelye. A szláv mozgalom elsősorban természetesen azokat az államokat érintette, amelyekben nagyobb szláv népesség élt, vagy amelyek a Balkánnal közvetlen szomszédi viszonyban voltak. Érthető, hogy ezek nem hajlandók eltűrni a cár hegemóniáját a Balkánon, bár- müyen jelszó alatt valósuljon is meg. De maguk az érdekelt népek sem viselkedtek egységesen az orosz hatalmi előretöréssel szemben. Önállósági törekvéseik és egymás iránti féltékenységük gyakran ébreszt bizalmatlanságot az orosz politikával szemben. Hosszú századokon át a magyarságnak nem volt meg a lehetősége, hogy a Balkán kérdésébe belenyúljon. A szabadságharc magyar kormánya azonban, Ausztria és Oroszország erejével találva magát szemben, külpolitikái kapcsolatainak kiépítésében természetszerűleg a Balkán felé is figyelmet fordít. Kossuth Ausztria ellensúlyát a List-féle nagynémet mozgalomban kereste, de gondja volt az angol összeköttetések megteremtésére is, s ebben elsősorban a szláv veszélytől váló félelem vezette. A Magyarországot karéjban körülfogó szlávság, ha mögötte az orosz hatalom áll, összeroppanthatja az országot, Kossuth tetót mindent elkövet, hogy ezzel szemben védekezzék s ezért keresi a megegyezést a szomszédos balkáni népekkel. Belgrádba Andrássy Gyulát küldi, aki Garasanin külügymiiüsztemél érdeklődik a félté-
