Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 5. szám - Mályusz Elemér: A magyarság a középkori Erdélyben
A magyarság a középkori Erdélyben 289 gyatottság állapotából.®* Munkájuk, energiájuk, egész életművük azonban elveszett a magyarság számára, mivel irányításában a királyság nem vállalt részt, sőt még csak fel sem használta impériumának kiterjesztésénél. Sorsuk, magyar népi szempontból, végeredményben, az elkallódás lett, akárcsak a Székelyföldről elme- nekülőké, a szerencsét m^fpróbáló nyugtalanoké, vagy azoké, akik a KüküUő közében a sászoknak helyüket átadva, vándorbotot vettek kezükbe. Sem veszteség, sem nyereség, a magj’arságba olvadás nem változtatott a tényen, hogy Erdély magyar jellegét a középkor végén nem egyedül politikai szervezete, hanem a lakosság többségének magyar volta biztosította. Valamint az a körülmény, hogy a magyars% termékeny folyóvölgyeket s a hozzájuk csatlakozó dombos vidékeket tartotta legszüárdabban kezében. Itt ugyanis egy-egy falunak a határai közt összehasolíthatatlanul több ember tudott megélhetést találni, mint a hegyvidék szegényes pásztortelepein. A völgyek és az őket összekötő útvonalak a gyors és élénk közlekedést — a művelődési javak kicserélődését, elterjedését éppen úgy, mint a kereskedelmi fontaimat — biztosítják, s így a magyar telepek virágzásához, életszínvonaluknak, kultúrájuknak emelkedéséhez a lehetőséget megadják. De csak addig, amíg egy fölényes katonai erő és politikai szervezet, amilyent a középkori magyar királyság képviselt, a békét állandósítja. Mihelyt az állam hatalma meginog s többé nem tudja az ellenséget távoltartani, mihelyt az ország ellenséges haderők felvonulási területévé, majd csatatérré változik, mindaz hátrányos lesz, ami valaha előnyt jelentett. A hadak útjába eső, a völgyekben fekvő falvak lesznek elsősorban a barátként vagy ellenségként megjelenő zsoldosok és török martalócok prédájává. Ezek lakói futnak vüággá vagy építik fel kirabolt, felgyújtott hajlékukat, szegényednek el, s ezekből viszik el rabszolgasorba a gyermekeket, mialatt fenn a hegyekben s a megközelíthetetlen erdőségekben, a kis patakok mellett békésen él a románság, s készül arra, hogy unokáit az elpusztult magyar falvakba lebocsássa. MÄLYUSZ ELEMÉR “ Mikecs L.: Csásgók. (Bp., 1941.), passim, főleg 168. s köv. 1.
