Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 1. szám - Bakk Péter: Népoktatásunk mai kérdései
Népoktatásunk mai kérdései 27 készültségre van szüksége a tanítónak a legkisebb faluban is. Mi, erdélyiek, tudjuk, hogy a megszállás alatt a felekezeti pap és tanító volt a magyar falunak mindene: igazi vezetője lelki és gazdasági téren egyaránt. Anyagiakban akkor sem viszonozták munkáját, hisz amikor a tanító fizetése havi 1200 lej volt, ugyanakkor egy szakácsnő teljes ellátás mellett kapott ugyanann5Út, sőt többet is. Ellenszolgáltatás nélkül is teljes erejéből igyekezett iskolájában és falujában hivatását teljesíteni^ Nem riadt vissza, ha az idegen csendőr, rendőr és bíró meg is gyötörte. Társadalmi tekintetben meg is volt a jutalma: a magyarság minden rétege előtt köztiszteletben állott, érezte, hogy vezetőként tisztelik. Ma? Ki, vagy mi a tanító a közvélemény előtt? Pária. A kegyelemből érettségizett fiatalemberek már felülről néznek rá. A falun élő iparos is félvállról kezeli. Miért? A munkaköre, vagy képzettsége miatt? Munkaköre miatt semmiesetre se lehet, hisz az ő munkája nélkül a legbölcsebb művelődéspolitikai inté^edés is holt betű maradna, a honvédség tisztikara tízszeres munkát végezhetne, míg az újoncból »honvédet« nevel és az államnak többet kellene költenie a börtönökre, mint béke idején a hadseregre. Képzettsége volna az? Az első háború előtt a tanító végzettsége időben és az átvett művelődési anyagban — a klasszikus nyelvek kivételével — azonos volt az érettségivel. 1920 óta egy, illetve két évvel többet végez, mint a gimnáziumi érettségizett. A művelődési anyag több — különösen a nemzeti tárgyakat ületően — és jobban elmélyített, mint a gimnáziumban. így ez sem lehet ok az alsóbbrendűség! érzés és a lekicsinylés kialakulására. Talán közoktatásügjőink szervezete tette lehetővé a téves előítélet kialakulását? Kiindulási pont az a tény, hogy a tanítói oklevél — jóllehet ma egy évvel több előtanulmány szükséges a megszerzéséhez, mint az érettségihez — nem jogosít a tudományegyetemre való beiratkozásra. Talán e tény miatt a múltban, de még ma is, nem egy gimnázium IV. osztályában a bukás előtt álló tanulót választás elé állítja egy-egy tanár: ha a gimnáziumban akar továbbtanulni, akkor el kell buktatnia, ha átmegy a tanítóképzőbe, átengedi. így a diákság szemében s az ő révükön a szülők előtt is a képző a selejtezettek iskolája lett. A valóságban is ez volna a helyzet, ha a képzőbe csak a gimnáziumokból kirostált városi gyerekek kerülnének, de nem így volt a múltban és szerencsére ma sincsen így. Például a kolozsvári állami tanítóképző I. osztályába az idei tanévben 20 olyan tanuló iratkozott be, akiknek általános osztályzatuk kitűnő, jeles, vagy jó. A gazdasági válság éveiben mind a csonka hazában, mind a megszállt területeken a legkiválóbb növendékek keresték a képzőt. A csonka országban jeles érettségivel iratkoztak be és tanultak még egy évet, hogy tanítók lehessenek. Az egyetem szervezete és hagyományai csak a klasszikus nyelvekben is képzett tanulók fölvételét engedik meg. Ez természetes volt akkor, amikor ott mindent a klasszikus nyelveken adtak elő. Ma azonban, amikor a nemzeti műveltség elsőbbségét és fontosságát hangoztatjuk és minden tanterv az öntudatosan magyar és keresztyén
