Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 5. szám - Mályusz Elemér: A magyarság a középkori Erdélyben

274

Mályusz Elemér

vándorlás, tehát a XII. század közepe előtt nyertek lakóhelyet Gsmlafehérvár környékén. Ezek a Maros jobb partján vagy német nevű falut alapítottak: Borbereket és Borbándot, vagy pedig régi faluba költöztek: a szláv eredetű Krakóba és a magyar Igenbe. Borberek neve Burberg-ből torzult el, Borbánd eredetét és jellegét elárulja egy 1302.-Í oklevél, mely villa Barbantina-nak mondja,a környezet hatására azonban jellegük és lakosságuk is átalakult. Akár mint Krakóé és Igené, amelyek a reformáció korában már magyarok. 19 A németség jobban tudta tartani magát a Maros baloldali vidékén. Főleg azért, mert ide már a nagy tömegben megtelepült szászság rajai jutottak el, amelyek egyre újabb erősítésekben részesültek. Mégis nem egy falujok neve magyar ajkon alakult ki, mint pl. Holdvilágé. Ugyancsak a magyar környezet túlsúlyának jele a Maros balparti részén Oroszi falu sorsa. Oroszoknak a középkorban a ruténeket hívták, az pedig XIII. század előtti szokás volt, hogy a népnévből i képzővel alakult helynév. Oroszi tehát olyan rutén bevándorlók csoportját jelenti, akiket a XI.—XII. században telepített le a királyi hatalom. A falu, amikor az oklevelekben feltűnik, már semmiben sem különbözik környezetétől.

A magyar falvak nem egyszerre keletkeztek, hanem a generációnként gyarapodó lakosság népfeleslege hívta azokat életre. A tovább település, a kirajzás bizonyítéka Bocsárd és Buzásbocsárd példája. Az előbbi, amelynek keletkezése a XI. századra tehető, a Maros jobb partján, a hegyek lábánál fekszik, elzárva a továbbterjeszkedés lehetőségétől. 29 Népfeleslege tehát — a név azonosságából következtethető ez — átköltözött a Maroson túlra s megalapította, Gyulafehérvártól északkeletre, már a Küküllő völgyében, Buzásbocsárdot. A folytonos terjeszkedés a Maros völgyének új magyar falvakkal teleszóródása a XQ. századdal korántsem ért véget s a felsorolt 51 falu egyáltalán nem jelenti, hogy a XV. században csak ennyi lett volna Gyulafehérvár környékén. Az új falvak keletkezését, de egyszersmind a nemzetisei viszonyok alakulását is illusztrálja Orbó-Magyarorbó-Oláhorbó keletkezése. Közülük a szláv eredetű és nevű Orbó a legrégibb, a hasonló nevű patak mentén, a Maros jobbparti vidékén. Népfeleslege a közvetlen szomszédságban dél felé, ugyanezen nevű patak mentén a Xlii. században új falut alapit. A reiii®k neve most Nagyorbó lesz, ami jól kifejezi a régibb és újabb telep közötti különbséget. A XTV. században a betelepülő románok a hegyeken eljutnak a patak forrásvidékére, ahol telepük, mivel Orbó határában van, az Oláh- orbó nevet kapja, amivel egyidejűleg a másodiknak kialakult falu, megkülönböztetésül, Magyarorbó lesz.21 Ez a Magyar jelző kétségWeigand 3. 1.

F. Michaelis: Zur Geschichte der Dörfer Krapundorf—Ighiu und Krakau—Cricau. Siebenbürgische Vierteljahrschrift 1936. 278. s köv. 1. Iczkovits i. m. 52. 1.

U. a. 60. 1. Aztmban előadásával szemben, valószínűbb, hogy az eredeti Orbó, a későbbi Nagyorbó, a mai Köeéporb<kiak felel meg s így a Xili. században alakult, utóbb Magyarorbőnak nevezett falu Alsóorbőval azonos. Ha