Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 5. szám - Mályusz Elemér: A magyarság a középkori Erdélyben
270 Mályusz Elemér maguk és népeik feletti bíráskodásra, sem maguk nem mehetnek tanácskozásokra, sem bírói székre nem járhatnak át a Tisza mellé, hanem hel3ri közi)ontok köré csoportosulnak. Még pedig az erdélyiek Dés körül, amely a táj s az új megye legjelentősebb helysége, mivel régtől fogva sókamara ispánság székhelye, királyi várral.» Szolnok megye neve határozottan tanúskodik arról, hogy Erdély a királyi hatalom iránjdtása alatt az anyaországból nyerte lakosságának egy részét. Az áttelepülés nyilván nem öltött volna ily nagy méreteket, ha Erdélyben a Gyulák hatalma érintetlenül marad. Ez esetben ugyanis a fejedelem megakadályozta volna népeit, hogy riválisának országrészébe települjenek át, aminek következtében a magyar nép mint két, egyre szétválóbb ág fejlődött volna. A király s az egyedül tőle függő, egységes köz- igazgatás hárította el tehát a lakosság elvegyülése elé tornyosuló akadályokat, azzal pedig, hogy a gyérebben lakott területekre az új otthont kereső népfelesleget átvezette, Erdély magyarságát jelentékenyen megerősítette. Az a terület, amelyen Hunyad, KüküUő, Szeben és Belsőszolnok megye kialakult, korántsem vol€ lakatlan a XI. század elején. Mivel a magyarság a Tisza mellékéről éppen a Szamos és a Maros völgyében jutott át Erdélybe, eleve sem valószínű, hogy teljesen megszállatlanul hagyta volna az átjárást biztosító tájakat. Kisebb telepeket alkotva, szétszórt, laza szállásokban ezeket is birtokába vette, de éppen, mert nem egyszerű, szervezetlen továbbtelepülés juttatta el Erdélybe, hanem a gyulák céltudatos akciója, a népnek a zöme az országrész közepét, Gyulafehérvár központtal, szállotta meg. Mutatja ért a Hunyad és G5mlafehérvár környéki magyar sírleletek közti különbség is. Míg a Vajdahunyad mellett feltárt sírokban Szent István és Salamon-kori, tehát XI. száizadi pénzek kerültek elő s csak egyetlen honfoglaláskori nyílhegy, addig Gjnila- fehérváron, részben közvetlenül a római romok felett az archeológusok ásója két fejedelemség korabeli temetőt tárt fel, amelynek minden tárgya a X. századból való.i® De a hunyadi magyarság csak relative fiatalabb a tőle keletebbre elhelyezkedőnél. Otthonában ő az elsőszülött, mint azt falvainak neve és helyzete is igazolja. A Maros völgye volt ugyanis az övé, a legértékesebb terület, ameljnre csak mint első foglaló tehette rá kezét s itteni telepei, pl. Déva, Püspöki, a mai Piski, Barcsa, Dédács, Iklód, Kéménd, Keresztur,^^ a királyság első korára jellemző neveket viselnek. Ha a XI. század elején még gyérebb is a lakosság, semhogy egész megyét kellene alapítani a hunyadi, küküUői, szebeni, szolnoki tájak igazgatására, hamar megtelnek ezek is annjdra lakosokkal, hogy szükség lesz külön szervezetbe fogni össze őket. » Kádár J.: Szolnok-Doboka vármegye monographiája I. k. (Dés 1901.), benne Tagányi tanulmánya; Szolnok-Doboka vármegye területének története a honfoglalástól az önkormányzat behozataláig. Roska M.; A honfoglalás és Erdély. (Asztalos M.: A történeti Erdély. Bp. 1936. 163. s köv. 1.) A falvak névsorát és történetét összeállította Csánki D.: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. V. k. (Bp. 1913.) 3. s köv. 1.
