Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 5. szám - Mályusz Elemér: A magyarság a középkori Erdélyben
A magyarság a középkori Erdélyben 269 gyakori magyar személynév, s vármegyék megjelölőjévé a következő módon lett«: az új megyei központot, a castrum-ot az ott tartózkodó ispánról nevezték el, mégpedig, mivel a XIII. század előtt a magyarban a személynév magában lett helynévvé, egyszerűen így: Doboka, Torda, majd a székhely neve átruházódott az egész kerületre, a megyére. Kolozs annyiban jelent eltérést, hogy ennek központja, Kolozsvár, nevében is megörökítette, hogy ispánja erődítményben, várban lakott.’ Későbbi alapításúnak látszik a másik négy erdélyi megye: Hu- nyad, Küküllő, Szeben és Belsőszolnok, még pedig az első három XI. század véginek, az utolsó pedig XU. századinak. Hunyad nevének eredete bizonytalan — talán török eredetű —, ugyanilyen személynévből alakult Szebené is; Kükiillőé a hasonló nevű folyótól származik, Szolnok pedig a Tiszamenti megyével volt összefüggésben.« Ez az utóbbi körülmény annál inkább magyarázatot igényel, mert a közigazgatási szervezet megvilágítja a Tisza-vidéki és az erdélyi magyar nép közötti szoros kapcsolatot is. A középkorban három Szolnok megye volt. Ezeket a XV. században úgy különböztették meg, hogy a Tisza mellett lévőt, a mai Jász-Nagykún-Szol- nok megyét Külsőszolnoknak, a SzUág^yságban elterülőt Középszol- noknak, az Erdélyben fekvőt pedig Belsőszolnoknak nevezték. A legrégibb csak az lehet közülük, amelyben eredetileg az ispánsági székhely volt, vag5Űs amel5dkben a megye nevét viselő helység található. Szolnok falu nincs s nem is volt soha sem Közép-, sem Belsőszolnok megyében, ellenben a Tisza melletti megyében ma is van Szolnok ne^ város. A három megye tehát innen sarjadt ki s környékéről kiindulva jutottak el a szolnoki vámépek, terjeszkedésük során, a Szamosvölgybe. Mivel az új telepeket a régi központból igazgatták, a szolnoki comes hatalma igen széles területre terjedt ki. A Xm. század elején, a váradi regestram adatai szerint Külső- és Középszolnok közt szoros kapcsolat volt. Ezt az összefüggést megbontotta a kúnoknak a Tiszántúlon való letelepítése a XIII. század közepén. A közlekedés ekkor a Szamos és Tiszamenti magyar telepek között megnehezül, az érintkezés egyre körülményesebb, amidőn pedig a Xm. század második felében a királyi ispánságok átalakulnak nemesi autonom megyékké, a keleti tájak elszakadnak régi ispánjuktól. A nemesek ug^yanis, akik hatalmat nyernek a " A Doboka név mag^yarázata — jelentése; kövér, testes ember — Melich- töl, Mag^yar Nyelv XXIU. 244. s köv. 1.; Torda ne\^ udvamok él 1219-ben (Knauz 1. m. I. k. 223. 1.), Anonymus említi Torda pUspököt s volt egy Torda- nemzetség is. ’ Kolozsvár nevét Fauler (idézett helyen) személynévl eredetűnek tartja, más nézet szerint azonban, amelyet főleg Karácson}?! képviselt több munkájában, a clausura, clausa, dús közszóból alakult volna, a gyepUrendszerrel összefüggésben (Holub i. m. 103. 1.) Az első magyarázat látszik valószínűbbnek. » Hunyad nevet Bátky Zs. származtatta törökből. Föld és Ember 1929. 197. 1., Szebent Rásonyi L.: Orta^agda, Erdelde Türklügün izleri. Istanbul, 1938. A Küküllő névről, bolg;ár-török eredetét kimutatva, részletesen szól MeUch J. (i. m. 30. s köv. 1.); Szolnokról ugyanő Magyar) Nyelv XXH. 326. s köv. 1.
