Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 5. szám - Mályusz Elemér: A magyarság a középkori Erdélyben
268 Mályuss Elemér eredmény igazolta; a gyulák azt a magyar lakosságot is, amely Erdélybe a Körös és Szamos mentén hatolt be, szintén vezetésük alá tudták vonni. Szent István, amidőn veszedelmes politikai vetélytársát, az utolsó Gyulát, aki különben anyai nagybátyja volt, legyőzte, új kormányzati rendszert, a vármegyeit honosította meg. A vármegyék élén álló comesekre, az ispánokra Erdélyben is rábízta nemcsak a közigazgatást, a rend fenntartását és az igazságszolgáltatást, hanem a katonai szolgálatra kötelezettek ellenőrzését, hadba vezetését s a megye egész lakossága gazdasági életének irányítását is. Az ispánnak a kötelességei közé tartozott tehát a gondjaira hagyott népelemek védelme, a gyarapodásuk útjában álló akadályok elhárítása, a művelés alá vett területek megnövelése, tehát a telepítés, újabb és újabb falvak alapítása, hogy így adó fejében, amely túlnyomórészt termények beszolgáltatásából állott, minél nagyobb összegeket lehessen a királynak átadni.^ A vármegyék székhelyéül Szent István, éppen mert a már meglévő lakosság életének irányítása volt az első feladat, a legnépesebb tájaknak a központjait jelölte ki. Ispáni székhely lett Gyulafehérvár, tőle északra, az Aranyos mellett, Torda, a Szamos völgyében pedig Kolozs és Doboka. Az első, a gyulák székhelye, magától értetődően kínálkozott megyei központul, Torda és Kolozs kiválasztását pedig igazolta a jövő: mindkettőből jelentős város lett.® Ez a három megye nevét első ispánjától kapta, éppen mint számtalan magyar megye a Duna és Tisza vidékén, így Pozsony, Sopron, Veszprém, Szabolcs, Csanád, stb. Torda, Kolozs, Doboka ugyanis régi s * * A királyi vármegye szervezetéről részletesen szól Tagányi K.; Vármegyéink eredetének kérdése. Történeti Szemle 1913. .310. s köv. 1., Holub J.; A királyi vármegyék eredete. Szent István Emlékkönyv (Bp. 1938) n. k., 71. s köv. 1. 5 Két megyének Szt. István általi alapítását közvetlen adatok is igazolják. Mivel a XI. század közepének trónviszályai közt, az egymást felváltó királyok rövid uralma alatt új megyék megszervezésére nem kerülhetett sor, mindazokat a megyéket, amelyekről e század második felében oklevelek szólnak, Szent István által alapítottaknak szokás tekinteni. Tordát pedig meg;ne- vezi I. Géza 1075-ben ily formán: castrum, quod vocatur Turda (Knauz: Mo- numenta ecclesiae Strigoniensis. I. k. 59. 1.), Dobokáről meg a Szt. Lászlő-kori Gesta feljegyezte, hogy 1068-ban a betörő besenyőket a király és a hercegek »in űrbe Dobuka« várták. (Szentpétery: Scriptures rerum Hungarlcarum I. k. 366. 1.) Kolozs megyéről az első okleveles adat csak az 1177. körüli évekből Ismertes, fekvése azonban bizonyossá teszi, hogy déli és északi szomszédjával egy időben keletkezett. Ispánját említi III. Béla 1177 körüli oklevele, (Wenzel: Arpádkorl új okmánytár I.k. 69. 1.). IV. Béla 1263-i oklevele, amely a Kolozsvár mellett fekvő kolozsmonostori bencés apátság alapítójának I. Bélát mondja (Fejér: Codex diplomaticus IV/3. 106. 1.), igen késői hamisítvány (Szentpétery I.: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke (Bp. 1923, I. k., 1338. sz.). Az aZ érv tehát hogy az apátság a vár védelme alatt keletkezvén, az ispánságnak I. Béla korában már meg kellett lennie, elesik. (Balázs É.: Kolozs meggye kialakulása. Bp. 1939. 28. 1.) Történetíróink/ azonban Kolozs megyét egyértelműen Szent-István-korinak tartják. Így Pauler Gy.: A magyar nemzet története az Arpádházi királyok alatt (Bp. 1899.) I. k. 55.1. Karácsonyi J.: Erdély és Szent László. Erdélyi Múzeum. 1915. 30. 1. Holub. 1. m. 103. 1.
