Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 5. szám - Csekey István: Alkotmány és alkotmányfejlesztés
Alkotmány és alkotmányfejlesztés 263 jogait. A likif'rális demokrácia alkotmányfogalmához tartozott az állampolgárok szabadságainak és jogainak, közönséges törvényekkel nem változtatható alapjogainak az alkotmánylevélbe való beágyazása. Ezért volt a XIX. század kartáJis alkotmányainak legfontosabb kérdése az alkotmány nehezített megváltoztatása. Ma a szociális állam elsőül a közösséget tekinti. Az egyén a közösség szolgája. Ilyen szemléletváltozásban természetesen megváltoztak az állam jogai és az egyén kötelességei is. Nincsenek többé az egj'énnek megszerzett alapjogai. A nemzeti szocializmus alkotmányfogalma pedig éppenséggel közeledett a történelmi alkotmányokéhoz, amikor az alkotmánjmak nehezített változtatási módját elvetette. Mindezek a mélyreható társadalmi, jogi és gazdasági feladatok azonban a magyar alkotmány keretei közt könnyen megvalósíthatók. A körülöttünk lévő államok merev alkotmányai nem voltak erre alkalmasak. Kereteiket rendszerint forradalmi események feszítették széjjel. A magyar alkotmány alappillérét alkotó Szent Korona tanában már évszázadokkal ezelőtt a közösségi gondolat, a közhatalom gyakorlásának a megosztása és a nemzet öncélúsága jutott kifejezésre. Mivel ebben az eszmében az állam személyiség, az alkotmány nem merevedett meg, hanem élő szervezetként tovább fejlődött. A fol3d;onos fejlődést a Szent Korona eszméjén is a nemzet jogi gondolkodása művelte. Ma sem áll tehát semmi útjában a magyar alkotmány továbbfejlesztésének. Ez a fejlesztés azonban csak magából az alkotmányból történhetik. Nincs olyan társadalmi, jogi, gazdasági vagy kulturális feladat, amelyet alkotmányunk keretei között intézményeink továbbfejlesztésével nem teljesíthetünk. A történelmi alkotmány rugalmassága eg^ttal élet- képessége is. A magyar alkotmány tehát nem lezárt rendszer, s az alkotmán 5rfejlődést a társadalom segíti. A most dúló világháború után kialakuló új európai rendben is csak az a nemzet fog majd megállani, amelyik állami és alkotmányos berendezéseinek segítségével meg tudja őrizni politikai, szociális és gazdasági életét a forradalmi megrázkódtatásoktól. A fejlődés tagadhatatlanul a minél szélesebb körű állami beavatkozás, az ú. n. etatizmus, az államszocializmus felé látszik haladni. Kérdés tárgya volt több alkalommal, hogy a magyar alkotmány továbbfejlesztése milyen eszközökkel történjék, hogy el ne sikkadjon az ősi alkotmány hagyományos szelleme. Mivel az alkotmány az állam szervezete, nyilvánvalóan alkotmány nélkül állam el sem képzelhető. Az abszolút monarchiának is van alkotmánya. A XIX. század óta azonban csak azt az államot nevezik alkotmányos államnak, amelyben az államhatalom működése az állampolgárok részesedésével történik, és ahol az állampolgároknak egyéni és politikai szabadsága biztosítva van. Az ilyen alkotmányosságnak (konstitucionalizmusnak) ellentéte az öi^ény- lualom (abszolutizmus, diktatúra, parancsuralom). Itt az államalkotó gyének nem aktív állampolgárok, hanem csak passzív alattvalók. Alattvalói tehát minden államnak vannak, értve rajtuk
