Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 5. szám - Csekey István: Alkotmány és alkotmányfejlesztés
264 Csekey István az államhatalomnak alávetetteket. Amióta azonban az abszolút államot a modern alkotmányos állam váltotta föl, állampolgárokról csak alkotmányos államban szokás beszélni. Itt tehát az állampolgárok maguk is részt vesznek az államhatalom gyakorlásában részben a jogszabályok alkotásával, részben a kormányzásban és közigazgatásban, valamint a bíráskodásban való közreműködésükkel. Magyarországon a nemzeti közfelfogás az abszolutizmust sohasem tekintette alkotmányos uralomnak. Alkotmán5^ejlődésünk tanúsága szerint már korán jelentkeztek nyomai a nép részvételének az államhatalom gyakorlásában. Az 1222-i Aranybulla óta az Árjiá- dok személyes kormánj^záisát lassankint a királyi tanácsban helyt foglaló nagy adományosok korlátozzák (magyar hűbériség), majd Mátyás idejétől már a rendi országgyűlésekkel együtt kormányoznak a királyok, hogy 1848-ban kialakuljon az alkotmányos királyság parlamentáris kormányformája. Mivel azonban nálunk ez a fejlődés szerves volt, és történelmi előzményei is voltak, a parlamentarizmus más irányba fejlődött, mint a merev alkotmányú nyugati államokban. Ott a gyökértelen parlamentarizmus a liberális demokrácia elfajulásával karöltve a népképviselet csődjét okozta. Nálunk azonban a demokrácia csak azt jelentette, hogy az államhatalom gyakorlása rendi korlátokra való tekintet nélkül megválasztott népi képviseleti szerv közreműködésével történt. Alkotmányunk hajlékonysága és történelmi jellege ellene állt a liberális demokrácia kinövéseinek. Így a magyar kormány a XIX. században is nem kapitalista értelemben volt demokratikus, jóllehet a francia forradalom eszméi a magyar alkotmányt is megérintették. Bennünket átsegített a liberális demokrácia válságain az a körülmény, hogy nem fogadtuk el akkor az általános titkos választójogot és így a pártokra forgácsolódást elkerültük. Ezt a magatartásunkat félreértették és „fél-abszolutizmusnak“ bélyegezték, A párizskömyéki békék korszakában Magyarország gyakran volt e miatt a támadások céltáblája. Ma ez az eljárásunk csak a magyar politikai ösztön helyes megérzését mutatja. A fejlődés tehát nálunk az első világháborút követő két évtizedben nem a liberalizmus irányában haladván, a parlamenti kormányrendszer zökkenő nélkül tovább tudott működni. Ha jelentkeztek is a népképviseletben káros jelenségek, azok alkotmányunk rugalmassága fol5dán köny- nyen orvosolhatók voltak és nem okozták a parlamentarizmussal való teljes szakítást, mint a nyugati, csupán forma szerinti demokráciákban. Parlamenti kormányrendszerünket megóvták az elfajulástól a következő intézmények: elsőül az államfő bölcs és mérséklőország- lása, jogkörének kellő időben való kiterjesztése és ezzel a kormány- hatalam megerősítése; a választójog kiterjesztése és óvatos körülbástyázása a népképviselet színvonlának megőrzése végett; a kétkamarás országgyűlés visszaállítása és a felsőház sikerült újjászervezése; a két ház jogkörének ^yenlősítése; végül államférfiaink
