Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 4. szám - Bözödi György: Az EMKE népművelő munkája
Magyar Figyelő 237 adata. Alkalomszerinti támogatásoknál többre kell vállalkoznia mind az EMKÉ-nek, mind a Bizottságoknak. Néhány adottsággal feltétlenül előnyben van az EMKE minden más népművelő alakulattal szemben: a rendelkezésére álló néhány- ezer könyvvel és a népművelési szerelvénnyel, amelyből ugyan még csak egy van egész Erdély részére, de a tervek szerint újabbak is jönni fognak. Legfontosabb előnye, hogy az egész Erdélyt behálózza és ez egyúttal a szerepét is megszabja: egységesítenie kellene megfelelő rendszerben a népművelés menetét Háromszéktől Szatmárig. Lehet, hogy majd erre is eljön az idő. Egyelőre ott állunk, hogy népkönyvtárakat létesít, főleg az elszórtan élő magyarok között, szerelvényével meg felkeresi alkalom szerint a Kolozsvárhoz közelebb eső falvakat. Tisztában kell lennünk azonban, hogy ez még nem népművelés, csak a kezdet legkezdete. S éppen azért, mert még nem is állhatunk máshol, mint a kezdet kezdetén, nem lehet célunk bírálatot mondani a bizonytalan lépésekről. Az EMKE népművelő munkájához önként ajánlkoztak segítségül a Termés köré csoportosult fiatal erdélyi Írók — akik már a román időkben megkezdték volt a népművelést a mezőségi falvakban — és a kolozsvári Nemzeti Színház néhány művésze. Segítségük annyiból állott a most elmúlt télen, hogy a népművelési szerelvénnyel kiszálltak a közelebbi falvakba és ott előadásokat tartottak. A rendezésbe, a népművelés magasabb irányításába azonban nem szóltak bele. Szándékuk az volt, hogy tájékozódjanak a helyzetről és a lehetőségekről, melyeket a művelendő falu és a művelő egyesületek nyújtanak. Meg az, hogy közvetlen érintkezés útján fenntartsák kapcsolatukat a falusi néppel. A faluról az a tapasztalatuk, hogy kitűnő, alkalmas talaj a műveltség befogadására, a falusi népben még számukra is váratlan érdeklődés és fogékonyság él minden iránt, amit meg lehet tanulni. Csak természetesen a megfelelő módot kell megtalálni a műveltség közvetítésére. Az EMKÉ-ben pedig alkalmas keretet láttak arra, hogy népművelő terveiket megvalósítsák, mert az EMKE szervezete módot nyújt számukra, hogy eljussanak az egyébként szinte megközelíthetetlen falvakba is. A népművelési szerelvény, a »meseautó«, amint már erdély- szerte elnevezték, korszerű felszereléssel megy ki a falvakba: saját villanyfejlesztője, keskenyfilmes mozigépje van, úgy, hogy néhány perc múlva a legeldugottabb faluban is mozielőadást rendezhet. A filmek jórésze azonban nem megfelelő az erdélyi falvak számára, de erről az EMKE nem tehet, mert készen kapja őket és válogatni is alig van módja bennük. És van a meseautónak elektromos hangszóróba kapcsolható gramofonja s néhány beépített szekrényben egész sereg néprajzi lemeze: mesék és dalok, amelyeket Kodályék vettek gramofonlemezre. Ezek az igazi népdalok azonban jóformán meg sem szólaltak az elmúlt télen, a meseautó gramofonja indulókat és újkeletű pattogó nótákat játszott, amit a rádióból is hallhatnak bárhol. Pedig a népművelő estéken a népdalról szóló előadás mindig szerepelt: lelkére kötve a hallgatóságnak, hogy ősi dalait őrizze meg, mert azok a nemzet szempontjából óriási értékek. Általában a népdaloktatás körül láttuk a legtöbb kapkodást. Olyan zenészt is láttunk, aki Kalotaszegen leintette a lassan, vontatottan, az ősi népdaléneklés minden hamisítatlan törvénye szerint éneklő falusiakat és karmesteri vesszőjével eléjük állva, »hangulatot, ritmust« kényszerített ki belőlük. Ritmusba lelkesedte azt a nótát, anüt Kodályék éppen Kalotaszegen vettek fel a ritmussal szabadon bánó előadásban, amint a meseautó lemeztára is tanúskodik róla.
