Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 4. szám - Venczel József: Új székely kongresszust!
238 Magyar Figyelő Ennek a kezdeti népművelő munkának az eredménye még semmiképpen sincsen arányban a belefektetett lelkesedéssel és fáradozással. Számadatokat mutathatunk fel, hogy hány előadást tartottunk és a számok talán elég nagyok is, az eredményre azonban nem lehet ebből következtetni. Mindenesetre jövőben ugyanezek a számok, ugyanezzel a tartalommal már sokkal kevesebb eredményt jelentenének. A népművelés ott kezdődnék, amikor nem ezekből az alkalomszerinti kiszállásokból állna, hanem magában a faluban folyna és főleg minden faluban. S ha az EMKÉ- nek nem kellene »kiszállania« egy- egy olyan előadás megtartására, amelyet a falusi értelmiség maga is megtarthatna és a népkönyvtá- r£ik kötetei nem véletlenül kerülnének egymás mellé, hanem szervesen illeszkednének bele a falu táguló látókörébe. Lehet, hogy néhány esztendő múlva így lesz. Egyelőre arra kell ügyelnünk, hogy a kezdeti lelkesedés nehogy eredménynek tűnjék fel magunk előtt és hogy a kapkodás, a sok bába köpött el ne vesszen a várva-várt gyermek, a népművelés igazi ügye. Bözödi György ÜJ SZÉKELY KONGRESSZUST! A »székely kérdés« megoldásának szükségessége örvendetesen mind szélesebb körben hódít magának híveket; a csíktusnádi Székely Kongresszus kiváló előadójának. Kozma Ferencnek tétele: »a székely kérdés az erdélyrészi magyarság kérdése!« — nemzetpolitikai meggyőződéssé lett s az általános magyar közvélemény — talán nem tévedünk, ha megállapítjuk — megszűnt csak a székely tájhazafiság önző érvényesülését látni a Székelyfölddel kapcsolatos tennivalók és tervek hangoztatásában. A román megszállás időszaka előtérbe állította a székely népcsaládot s a szé- kelységnek az elmúlt két évtizedben kialakult nemzetpolitikai szerepe rávilágított azokra a nemzeti feladatokra is, amelyeket a Székelyföldön és a székelység által lehet Erdélyben megvalósítani. Azt azonban nem mernénk állítani, hogy az így kialakult közvélemény és nemzetpolitikai felfogás a megoldások rendszerének összes lényeges elemeit magába foglalná. Egyelőre csak annyi biztos, hogy a »székely kérdés« fontosságát s a vele kapcsolatos tervek végrehajtásának sürgősségét általában nem kell bizonyítani. A mezőgazdaság, állattenyésztés, erdőgazdaság és az ipar vonalán általában mindenki — székely és nem székely, székely- földi és »külsőföldi« — megegyezik abban, hogy tervszerű beavatkozásra, nagyméretű reformra, alapos átállításra van szükség. Kormány- intézkedések éppen úgy, mint a közgondolkozásra hatást gyakorló sajtó megnyilatkozásai megnyugtató módon értékelik a Székelyföld és a székely nép jelentőségét; a nemrég tartott háromszékmegyei gazdasági értekezlet pedig (vö. Székely Nép, 1943. április 1-i 73. sz.) arról győzött meg, hogy a felmerült tervek végrehajtására felajzott cselekvő- képesség áll készen s számottevő helyi erők hozhatók mozgásba. Csak egyben nem vagyunk biztosak: a »székely kérdés« mai gondviselői nem szenvednek-e ugyanabban a hibában, amelyet a csíktusnádi Székely Kongresszussal kapcsolatosan megállapíthatunk s meg is állapítottunk, amikor kerek egy esztendővel előbb e lapokon a székely népfeleslegről értekeztünk (vö. Hitel, 1942. évi 1. sz.). A »székely kérdés« ugyanis nem öncélú gazdasági és társadalmi kérdés, hanem olyan népesség- és népesedés- politikai probléma, amelynek van gazdasági, társadalmi és közművelődési vonatkozása. A lénveg nem az, hogy a Székelyföld elmaradt gazdasági körülmények
