Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 4. szám - Bözödi György: Az EMKE népművelő munkája
236 Magyar Figyelő minden időkre eldöntik. A nemzetek sorsa nem a napi eseményektől, hanem saját erejüktől és akaratuktól függ. Az erős nemzet bízik önmagában, bízik abban, hogy azokat a feladatokat, amelyeket a sors eléje tomyosított, önmaga erejéből meg tudja oldani. Féltékenyen őrködött tehát a nemzet önbizalmát növelő sajátosságai fölött, mindama politikai hagyomány fölött, mely a nemzet vérévé válva magatartását meghatározza. Magyarsága nem volt önző elzárkózás. Európai kötelességvállalásból származott. Mert Európát tájainak és népeinek változatossága, sokszínűsége jellemzi; ez szüli dinamizmusát, ez biztosítja állandó megfiatalodási képességét. Ez a sokszínűség az európai jövő legbiztosabb záloga. Vallotta, hogy minden nemzet akkor ad legtöbbet az emberiségnek, önmagának és a vele barátságban élő nemzeteknek, ha legteljesebben kiéli sajátmaga nemzeti formáját, saját jelleme szerint. Magyarországot magyarul kell vezetni, magyar formát, a magyar élet formái szerint. Magyarok maradtunk és ezzel adtunk legtöbbet Európának. Albrecht Dezső AZ BMKE NÉPMŰVELŐ MUNKÁJA A több mint két évtizedes kisebbségi élet alatt az erdélyi népművelés az egyházi keretek mögé vonult vissza. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egylet munkája szünetelt s csak feladatai és tennivalói gyűltek naponta. Az EMKE háború előtt kiépített szei*vezete felbomlott, minden nagyobb faluban megalapított népkönyvtára szétszóródott és minden visszasüllyedt oda, ahol az EMKE megalakulása előtt, jó félszázaddal régebb állott. A tennivalókat megsokszorozta az a körülmény, hogy az erdélyi magyar falvak fiai túlnyomó részben román iskolákban tanultak, ahol a magyar nemzeti művelődés és kultúra leghalványabb töredékeiben sem részesülhettek. Ez az ifjúság, amikor felszabadult, csak azt tudta, hogy magyar, de azt már alig tudta, hogy mit jelent magyarnak lenni. Pedig már apák és anyák is akadtak közöttük szép számmal. A felszabadulás óta eltelt két és fél esztendő alatt sokminden történt az erdélyi népművelés ügyében s ha eredményt talán kevesebbet hozott, mint a belefektetett szándéktól és mozgalomtól várni lehetett volna, ahhoz mindenesetre elég, hogy tájékozódjunk: mit hogyan lett volna jobb végezni és a jövőben miképpen lehetne eredményesebben dolgozni. Természetesen azt a nagy anyagi alapot igénylő munkát, amit az erdélyi népművelés elhanyagolt ügye megkíván, nem lehet egyesek lelkesedésétől várni. A kormány be is látta idejében ezt és már az első télen megalakultak a vármegyei Népművelési Bizottságok, hogy intézményesen, lehetőleg egységes irányelvek szerint fogjanak a munkához. Az EMKE akkor éledt új életre, amikor a megyei Népművelési Bizottságok már javában működtek. Múltja, hagyományai fontos szerepet biztosítottak az EMKÉ-nek a nagy lendülettel megindult népművelésben, amit a megyei Bizottságokkal való eg5TÍttműködéssel kezdett el. De az együttműködés mértéke és módja máig sincs annyira megfelelőleg tisztázva, hogy a féltékenykedés és illetékességi kérdés felvetődését eleve kizárná. Az EMKE egész Erdély területére megkapta a szervezkedés lehetőségét és az utóbbi időkben örvendetesen él is ezzel a jogával, de más népművelő intézményekkel való kapcsolatáról mindmáig csak annyit tudunk, hogy az EMKE támogatja a megyei Népművelési Bizottságokat és a Bizottságok támogatják az EMKÉ-t. Ez pedig túlságosan szabados helyzet ahhoz, hogy valaki határozottan tudja; tulajdonképpen mi az ő fel-
