Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 4. szám - Csortán Márton: A kolozsvári Tízes Szervezet
228 Csortán Márton adja elő mondanivalóját. De ez a nemzetközösségbe való tartozás öntudatosításának igazi iskolája. így válik a nemzet öntudatos tagjává a legegyszerűbb magyar ember is. Ezeknek a felszólalásoknak a nyomán születtek meg olyan hatósági intézkedések, amelyek egész egyszerű, de gyakorlati módszerekkel tüntettek el sok elégedetlenséget. (Lásd Puskás Lajos könyvének 74., 75. lapját.) Lehet, hogy a hivatásos tényezők tetszésével nem mindig találkozhat a »hozzá nem értő közönség« beavatkozása a hivatalos ügyekbe, de annak a felelős közigazgatási vezetőnek, aki őszinte mer lenni, el kell ismernie, hogy a közönség széles rétegeiből jövő ilyen tájékoztatások a jó közigazgatásnak csak előnyére válnak. Es nem szégyen azt sem bevallani, hogy a hatóság nem ismeri, mert nem ismerheti, közvetlen tapasztalatból a közönség őszinte véleményét. A panasznapok segítségével, ezek az »őszinte« vélemények és orvosolható panaszok jutnak el az illetékesekhez. A tizedesnek nincs hatalom a kezében, nem hatósági személy, tehát, ha célhoz akar jutni és tizedesi tekintélyt akar szerezni, ezt csak érzelmi alapon érheti el. Az őszinte megbecsülés, az önzetlen szolgálatvállalás azok a tényezők, amelyek részére a szükséges tekintél}^; biztosítják. És ez a tekintély, mivel a lelkekben gyökerezik, mélyebbre fog hatni és hatása a magánélet legbensőbb rej- tekeiben is mutatkozni fog. Ez az, amiben a hatóság soha versenyre nem kelhet az önkéntes társadalmi munkással, a tizedessel. (78. 1.) Habár a társadalomkutató irodalomnak »kézzelfogható eredményei« nem is voltak, annyit azonban megállapíthatunk, hogy írók, tudósok, politikusok serege, sőt hivatalos állami szervek is kutatják már annak az égető kérdésnek a megoldását, hogy miként lehetne a társadalom bajait legjobban orvosolni: sok heverő társadalmi értéket egységes terv szerint munkába állítani. Mindnyájan egyetértenek abban, hogy az alulról jelentkező, önkéntes társadalmi munkát nem lehet tovább nélkülözni. A történelem folyamán minden nagyobb reformot a társadalmi erők vegykonyhájában készítettek elő. Midőn tehát megújulni készülő szociális Magyarországról beszélünk, csak a társadalmi erőktől várhatunk megoldást. »Súlyos hibát követünk el azonban akkor, amikor társadalmi erők és társadalmi tényezők alatt csak a társadalmi egyesületek által részben megszervezett és bizony sokszor elég gyengén kézbentartott vékony rétegekre gondolunk.« (80. 1.). Kétségtelen, hogy minden egyes magyar ember értékes tulajdonságokkal rendelkezik, amelyeket mind igénybe lehetne venni a társadalmi erők korszerű megszervezésével. A legegyszerűbb munkás, kisiparos vagy földműves is hozzá tud járulni az új magyar társadalom fölépítéséhez. Anyagi, szellemi, fizikai erejével, szervezőképességével minden egyes magyar ember társadalmi érték. A nemzetnevelés vonalán a tizedességnek éppen az a legértékesebb eredménye, hogy friss erőket bányász ki a társadalom mélyéből. Kiemeli őket a város legszélsőbb negyedeinek utcáiból és a társadalmi munka lehetőségét biztosítja részükre. így minden lappangó
