Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 4. szám - Csortán Márton: A kolozsvári Tízes Szervezet
222 Csortán Márton Csizmadia Andor kutatásainak végső eredményeképen megállapítja, hogy a régi magyar városjog szerint a rendészeti teendők ellátását az utcakapitányok, hadnagyok és tizedesek végezték. Ez az intézmény az ősi magyar hadszervezetből fejlődött, s a városlakó magyarság is átveszi a régi szervezetet vagy legalább is nevében fenntartja. A német alapítású, meg a bevándorlások következtében többé-kevésbbé német lakosságúvá lett városokban mindenütt megtaláljuk a hasonló rendeltetésű fertálymesteri intézménjd;. Egyes városokban magyar és német eredetű szervek vegyesen működnek. A fertálymesterek és tizedesek főképen rendészeti teendőket látnak el. Hatáskörük kiterjed a rendészet minden ágára (tűzrendészet, közrendészet, erkölcsrendészet stb.), emellett végzik fertályukban vagy utcájukban az összeírást, közreműködnek az adókivetésnél, végrehajtják és közük a tanács rendeletéit. A polgárok közül kerülnek ki, ismernek minden fertályukba tartozót, közvetítők és segítők a hatóság és a polgárok között. Tisztük inkább nobile officium, kevés salláriummal. Teendőjük sokszor egészen egyszerű, mégis mennyire fontos a városok életében, ök valósítják meg a köz- igazgatás és a társadalom összekapcsolását, amely a mai közigazgatás racionalizálásának olyan fontos és sokat vitatott kérdése. Jakab Elek, Kolozsvár nagy történetírója mondja: »A városnak negyedekre felosztása, tizedesi és kapitányi intézménye, szép és egészséges alkotása volt a régi századoknak, lelkesítő emlékei egy küzdelmek és dicsőség között eltelt múltnak, mire büszkén gondolhat a mai nemzedék, s azt fejleszteni, a korhoz idomítva fenntartani, az ősök emléke iránti tisztelet és magyar nemzeti érdek követeli.«® Kolozsvárt már a múlt század második felében feledésbe ment a tizedesi intézmény. A negyedkapitányok megmaradtak ugyan 1941-ig, mint kerületi kapitányok, de egészen más munkakörrel és feladatokkal. Kár, hogy most ez is eltűnt — jegyzi meg Csizmadia Andor. Mikor megszüntették, senki sem gondolt arra, milyen múltat takar az elnevezés. A tizedesi intézmény azonban újból virágzik és közérdekű munkájától sokat várhat Kolozsvár közönsége.® TIZEDESSÉG ÉS A KOLOZSVÁRI TIZEDESEK PUSKÁS LAJOS könyvének előszavában ezeket írja: »A háborús körülmények napról-napra súlyosabb feladatokat követelnek meg közigazgatástól, nemzetvédelmi szervektől és magától a társadalom összességétől... Nem várhatunk még éveket, amig tökéletesen kifejlődött, kicsiszolt és teljesen kipróbált szervezetet mutathatunk be. A társadalmi erők minél tökéletesebb és legsürgősebb igénybevételét életbevágóan fontos nemzeti érdek kívánja. «1» Erre az igénybe- * * Csizmadia Andor: Tizedesek és fertálymesterek. Dunántúli Szemle, 1942. 1—2. sz. ® Vő. Dr. Csizmadia Andor: Tizedesek a régi Kolozsváron. Kolozsvár, thj. sz. kir. város kiadása, 1942. Puskás Lajos: Tlzedesség és a kolozsvári tizedesek. Kolozsvár, 1942.
