Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 3. szám - Marosi Péter: Az európai kereszténység megújhodása

174

Magyar Figyelő

dolásokkal szakít és az »Übermensch biológiai és történelmi egoizmusát« hirdeti. Tana az új európai nihilizmus — állítja Ores- tano.

Ezek az elképzelések nem maradnak meg a tiszta spekulációnál. Egy-egy nagyobb filozófiai munka óriási lelkesedést ébresztett az egész német értelmiségben s a felvilágosodott német államvezetés mindig hallgatott nagy gondolkozóira.

Hegel rendszere nem gyökérte- len, romantikus forradalmának hátterében ott van a felvilágosodás által átalakított protestantizmus. Ez nem azt jelenti, hogy a protestantizmus szükségképpen ide vezetett. Hegelnek egyaránt ellenállott később a katolicizmus és a protestantizmus. De a protestantÍ2unus adta meg a lehetőséget erre a szellemi felszabadulásra.

A legradikálisabb atheista filozófia egy évszázaddal ezelőtt uralkodott Németországban. Az eszmék hatásához idő kell. Orestano úgy érzi, hogy az akkori vetés a mai német életben kél ki.

A német szellem fejlődése az orosz nép életében jelentette a legnagyobb tragédiát. A német eszme ott teljesen elanyagiasodott és mondhatjuk, hogy elaljasodott.

A tanulmány utolsó részében Orestano kimondja, hogy a német vallásos kérdés a német nép ügye. »Európa vallási jövője azonban Európa ügye!« Itt van az ügy jelentősége. »Ha a szörnyű technikai, gazdasági, gyakorlati és politikai nehézségek közepette még a vallási harc is kirobbanna, ne is vesztegessünk több időt azzal, hogy Európáról, európai rendről és az európai kulturális egységről beszélünk. Maradjunk mindnyájan saját házunk falai között, saját, nehezen megszerzett szabadságunkkal. Európában nagy számmal vannak olyan katolikusok, protestánsok, szakadá- rok, ortodoxok, akik valóban átélik hitüket, szeretik egyházukat és benne látják nemzeti létük talpkövét, történelmük folyamatosságának fenntartóját, emberi és polgári létük sugárzó központját. Végzetszerű politikai tévedés volna azt hinni, hogy Európa új rendjének szilárdságát biztosítani lehet a szellemi és vallási szabadság szükségszerű tisztelete nélkül.«

Európa összetartozását csak a keresztény eszme biztosíthatja. A keresztény eszmevilág pótlására kialakított szellemi rendszerek terméketlenek maradtak és csak nyomorúságot, romlást eredményeztek.

Orestano végül a pax romanat ajánlja a németeknek. Tanulják meg Róma bölcseségét, amely egyedül képes a széttagolt Európa összefogására. Európát csak Ágoston gondolata tarthatja össze: »In ne- cessariis unitas, in dubiis libertás, in omnibus charitas.«

Az ismertetett tanulmányból kétségtelenül az olasz katolicizmus és a szervesen katolikus fascizmus állásfoglalását, sőt figyelmeztetését olvashatjuk ki. Azt is kimondhatjuk, hogv ez a világ katolicizmusának az állásfoglalása.

Orasteno megállapításának tiszteletbentartása mellett is azt kell mondanunk, hogy e kérdés a filozófiában Kantig n3TÚlik vissza. Mint a protestantizmus, úgy Kant ismeretelméleti küzdelme is lehetőséget nyújtott a későbbi korok merőben immanens, vagy egyenesen materialista természetű spekulációjára. A mai európai filozófia azonban metafizikai beállítottságú s az exisztencia-filozófia esrvenesen fris- sítőleg hatott a filozófiaellenes új protestáns teológiára is.

Politikai síkon így fogalmazhatjuk tovább Orestano kérdését: Vájjon tűrhető-e a liberális hitélet, illetőleg támadó hitetlenség, a tekintélyállam berendezkedése mellett? Vagy a liberalizmus csak a politikában üldözendő, a vallási kérdésekben nem? Kevés pesszimizmussal azt is megkérdezhetjük, hogy összeegyeztethető-e a népi öncélúság a kereszténységgel? Hisz- szük, hogy a gyorsuló történelmi