Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 3. szám - Zrínyi Miklós Mátyás királyról
MAGYAR FIGYEL Ö zrínyi MIKLÓS MÁTYÁS KIRÁLYRÓL MELTÖ ITTA KIRÁLY MESTERSÉGES VITÉZSÉGÉN megállapodni és elménkben vennünk, hogy miképpen tudná ő az alkalmatos időket megválasztani minden állapotra és történetre. Ebben a hadban néki ereje nem vala, kivel szemben megharcolhatott volna, azért soha semmiképen ki nem hagyá magát venni a mezőre: eleget mesterkedék, hogy kicsalhassa, néha futásnak tettivei, néha bosszús kihivatallal, néha dicsőségnek képével, de ennek az okos hadviselőnek az vala az ő feltett célja, hogy az ellenséget onnan kiimtassa és kiéheztesse. Azért nem akara az ellenség tanácsán járni, sem az ő kedvéért s bosszúságáért bolondságot a maga igyekezetinek elfordításával cselekedni. Jut jól eszembe Fabius Maximus, jut ama másik római hadnagy, kit Pyrrhus király harcra ki akarván venni: Gyere ki egyem a mezőre, ha vitéz vagy: az vala válasza: Sőt, ha te vagy vitéz, végy ki innen ellenemre, hogy kimenjek a mezőre veled harcolni. Jut ismég Julius császár, akinél senki jobban nem tudta a hadiállapotokat s tanácsokat változtatni, mert néha, hol kelletett, oly vakmerőén mégyen vala az ellenségre, néha, mikor ismég más szüksége volt, úgy besáncolta magát, senki ki nem vájhatta... Az mi szerencsétlen Lajos királyunk nem tudta azt a hadi mesterségét, sem az ő hada: azt tudja vala, hogy nincs a hadakozásban több mesterség az ütközetnél, azért most is sóhajtjuk akkorbeli romlásunkat. Non licet in hello bis peccare. [Nem szabad a háborúban ugyanazt a hibát kétszer elkövetni.] Mátyás király ezért, mint akármelyik régi hadnagyok közül, tudá különböztetni a maga actióit [hadműveleteit]: aminek mikor ideje volt, akkor vette elő. Magyarországban lengyelekre mintegy vakmerő rájok mene, és rájok vitta Trencsént. Braszlóban ki nem mutatá mintegy félénk magát a mezőre; eleget nevetkezék és csúfolódék ellene az ellenség, de avval nem gondola; az ő igyekezetét véghez vivé okosan és emberül. Ismég más elmélkedésünk is lehet ennek a hadnak folyásában, mert a király sok mesterséggel élt az ellenség ellen; untalan csatákat ereszte széllel a zsák- mányosira, és avval úgy elfogyatá az ellenséget, hogy mind tornyok s mind tömlöcök rakva valának vele, egynéhány ezer volt az: azért az ellenség ettül igen megfélemlék. Második mestersége a királynak a diversio [figyelmet eltérítő hadművelet más hadszíntéren]. Aki ezzel tud élni, bizony nagy hasznait veszi. Szapolyai István, Kinizsi Pál dúlja vala Lengyelországot bízvást, senki nem vala oltalmazója; tudta jól az király, hogy az ilyen kárra és hírre az ellenség el fog menni hazája segítségére, aminthogy nem is hibáza, s ez kénszeríté őket békességet csinálni. Nem kell akárminémű kicsin dolgot maga eleiben venni, hanem derekast, mert ellenséged nem indul meg akárminémű kicsin kárért, főképpen ha az, amihez kezdett, nagyobb állapotú és érdemű. Hannibál Olaszországban hozta a hadat rómaiak ellen, és senki onnan ki nem tudta vetni; Scipio viszont bémene Afrikában, sőt indítá hadát Carthago ellen, kit ők el nem állhatának, hanem Hannibált vissza- hivák. Azért minden hadnagy elhigyje, hogy az diversio legmesterségesebb vitézség mindenné: aki okosan él avval, nem hibálhat. Harmadik mestersége a királynak, hogy ő nem volt oly felfuval- kodott, hogy szégyenlette volna a jó szót és ajándékot osztani, akinek
