Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 3. szám - Oberding József György: A bánsági telepítések rövid története
162 Ober ding József György Krassó-Szörény megyében: Igazfalva, 1893. Facsád (hozzátelepítés) 1900—3. Bálinc (hozzátelepítés) 1903—á. Begamonostor (hozzátel.) 1903—4. Begahosszúpatak (hozzátelepítés) 1909. Nörincse (hozzátelepítés) 1910. Vásáros (hozzátelepítés) 1910. A telephelyek nagysága 15—37 k. hold között változott, átlag 24 k. holdat tett ki, a beltelkek nagysága 600—1600 négyszögölre rúgott. A földárak 100—400 korona között mozogtak. Egy teiepes- ház felépítése 1330—1700 koronába került, ebből az összegből a kincstár 800 koronát előlegezett, a többletet a telepesnek előre kellett lefizetnie. A telepek átlagos vételára 6000—8060 korona között mozgott, amit 50 év alatt kellett letörlesztenie négyszázalékos kamattal, de az első két évben tőketörlesztés nem volt, csak a kamatokat kellett fizetni. A telepes földek háromnegyede szántó volt, melyhez 3—5 hold közlegelö járult. A telepek feléhez még 1—3.5 hold erdő és helyenkint némi kert és szőlőterület is járult. E telepítések alkalmával a kincstár 1908-ig 140.000 korona költséggel járult hozzá a középületek költségéhez, a kilencszázas évektől pedig az gondoskodott a telepesházak felépítéséről, aminek költségét a föld vételárával együtt törlesztették a telepesek. A telepítések szinte kizárólag meglevő községek mellett, hozzá- telepítéssel létesültek. Ennek oka az, hogy a kincstár már korábban eladta birtokait s nem rendelkezett oly nagy területekkel, melyek telepítések céljára alkalmasak lettek volna, sőt a legtöbb esetben magának is vásárlás útján kellett a megfelelő területről gondoskodnia. Rendkívül megnehezítette a telepesek életét, hogy a kilencvenes években a telepes földeket irtatlan erdőterületeken osztották ki. A földek tele voltak tuskóval, gyökérrel, amit előbb ki kellett irtani. A telepesek legtöbbször nem értettek az irtáshoz és napszámosokat kellett e munkára fogadniuk. »A telepes azt sem tudta mihez fogjon — írja Kerék Mihály — a szántóföldjéről írtsa-e a tuskót és a gyökeret, a házépítéshez való anyagot hordja-e, családját, ingóságait hozza-e előbb, vagy a szántóföldi munkálatokat végezze el. Rendszerint a házépítéssel kezdte el, hogy családjával valahol meghúzódhassék. De mivel ezzel sietni kellett, kénytelen volt ideiglenesen összetákolni valamit; gyakori eset volt, hogy az őszi esős időkben ideiglenes földkunyhókkal kellett megelégednie. Az őszi munkák miatt ritkán kerülhetett sor istálló építésére és így állatai az udvari szobában teleltek ki... Ilyenformán a telepesek egy része évekig alig látta hasznát földjének, saját vagyonkáját fogyasztotta.«® Bár az 1894 :V. t.-c. alapján végrehajtott telepítéseket már nagyobb körültekintéssel végezték, mint a korábbiakat, még távol álltak attól, hogy a bírálatot kibírják. Míg Mária Terézia és II. József idejében felszerelt gazdaságokat, az első évben pénzbeli ellátást kaptak a telepesek, a középületeket a kincstár építette stb., itt a tele- I>eseknek úgy kellett megküzdeniük a földdel, mint az első foglalók‘ I. m. 53. 1.
