Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 3. szám - Oberding József György: A bánsági telepítések rövid története
A bánsági telepítések rövid története 163 nak. Nem sokkal volt kedvezőbb a helyzetük az amerikai vadnyugatot meghódító telepesekénél. És ezt a liberálizmus róvására írhatjuk. Tisza István miniszterelnök képviselte a legkifejezőbben a kor szellemét. Az 1900. évi költségvetés parlamenti tárgyalása alkalmával annak a véleményének adott kifejezést, hogy a tömeges telepítés sokkal nagyobb áldozatot igényel, mint amekkora eredményt el lehet érni általa. A nagy telepítések ideje elmúlt — mondotta — ma már csak a parasztság lépésről-lépésre való birtokszerzését lehet előmozdítani. EZEK UTÁN NÉZZÜK mit jelentett a magyarság számára nemzeti szempontból az inkább kísérletinek nevezhető telepítési akció? A telepítések legfontosabb nemzeti feladatának az kellett volna lennie, hogy a korábbi, a XVIII. és X3X. századbeli telepítésekből kimaradt magyarság jusson országos számarányának megfelelően földhöz a Bánságban, ám ez az elv csak a kilencvenes évektől kezdve nyert érvényesülést, korábban a nemzeti szempontokra való tekintet nélkül egyformán telepítette a magyar kormány a nemzetiségeket a magyarsággal. Éppen ezért a telepítések révén alig javult az ottani magyarság arányszáma. A magyarság és a nemzetiségek arányszáma a következőképen alakult 1880 óta a községekben (a városok adatainak figyelembe vétele nélkül):® megye év magyar német román szerb más 8 z á z a 1 é k 1880 15.7 Torontál 1890 17.1 31.0 15.2 31.1 5.6 1910 21.0 26.6 14.5 32.2 5.7 1880 5.4 Temes 1890 6.5 33.7 42.2 14.4 3.2 1910 11.9 30.1 40.1 14.4 3.5 1880 1.9 Krassó-Szörény 1890 2.7 11.8 76.4 3.0 6.1 1910 7.3 12.0 72.1 3.1 5.5 A falusi magyarság gyarapodása 30 év alatt Torontál megyében 5.3, Temes megyében 6.5 és Krassó-Szörény megyében 5.4 százalékot tett ki. A telepítések tehát lényegében nem .sokat lendítettek a magyarság helyzetén, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a fenti gyarapodás sem tisztán a telepítések révén áll.itt elő. A falusi magyarság számát növelte a telepesek mellett a mezőgazda- sági munkáscsaládok és uradalmi cselédeknek a természetes népmozgalom folytán való letelepülése is.'^ " Bodor Antal: i. m. 49. 1. ’’ A bánsági magyar telepes községeknek a román megszállás alatti helyzetére nézve Dr. Jakabffy Elemér és Dr. Páll György: A bánsági magyarság húsz éve Romániában, 1918—1938. Budapest, 1939.: Dr. Sulyok István és Dr. Fritz László: Erdélyi Magyar Évkönjrv 1918—1929, Kolozsvár 19?0. és Dr. Oberding József György: A bánsági magyarság, Budapest, 1937. című munkái tartalmaznak adatokat.
