Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 3. szám - Oberding József György: A bánsági telepítések rövid története
A bánsági telepítések rövid története 161 ÚJ, 1894 :V. t.-c.-kel megalkotott telepítési törvény. A törvényjavaslatot a következő indokolással terjesztették a Ház elé: » ... azok a nyomós országos érdekek, melyek hazai közgazdasági, népesedési és nemzetiségi viszonyainknál fogva főleg mezőgazdasági és kulturális szempontokból, valamint a magyar állameszme megszilárdulásának érdekében egy helyesen folytatott és következetes rendszerrel keresztülvitt telepítési politikához fűződnek, nyilvánvalóvá teszik, hogy a telepítés képezi azon egyedüli eszközt, mellyel lehetővé válik nemcsak az ország egyes vidékein a művelhető talaj kiterjedése és a mezei mimkások száma között tényleg meglevő aránytalanságok kiegyenlítése, hanem életképes telepítvények létesítése által nagyobb területek belterjesebb mezőgazdasági művelés alá vétele s ezzel a mezőgazdasági termelés fokozása is; a telepítés nyújt csak módot arra, hogy az iparkodó magyar mezőgazdasági munkások csekélyebb vagyonú részében, fajjellegénél fogva, fokozottabb mérvben meglévő birtokszerzési hajlam is kellő kielégítést találjon; végre ez képezi a főeszközt, mely által egyes vidékek helyi bajai hatályosan orvosolhatók.« A törvény indokolása tehát kihangsúlyozza a nemzeti és szociális szempontot, de azt távolról sem akarja a nemzetiségek róvására érvényesíteni, csupán addig megy el, mint az minden államnak kötelessége nemzetével szemben. A törvény külön szabályozza a magán- és az állami telepítéseket. Az állam, magánbirtokosok és földbirtokkal rendelkező községek telepítéseket hajthatnak végre, vagy új községek létesítésével, vagy meglevők megnagyobbításával. A telepítőnek a középületek, iskola, egyház épületeinek a céljára a telep összes területének öt százalékát köteles ingyen átengedni. A belső telkek terjedelmének legalább 400 négyszögölnek kell lennie, a külső birtok nagysága 10-től 80 holdig terjedhet. A vételár szabad megegyezés tárgyát képezi, de a törvény kötelezi a telepítőt arra, hogy házépítési célokra telephelyenkint 400 forint összegű kölcsönről gondoskodjék, legfeljebb 5 százalékos kamat mellett. A magántelepítéshez hatósági engedély szükséges. Az állami telepítés lebonyolítására 3 millió forint összegű alapot rendelt a törvény létesíteni, melyből a birtokvásárlások, házépítések és talajjavítások voltak fedezendők. A vételár első részletének kifizetése után a telepes, a hátrálék bekebelezése ellenében, telekkönyvi tulajdonossá vált. A fenti törvény alapján megindított állami telepítések útján — magántelepítések nem is történtek — a következő községek alakultak, illetve bővültek ki a Bánságban: Temes megyében: Bztancsófalva (hozzátelepítés) 1903. Mosnica (hozzátelepítés) 1903. Temesrékás (hozzátelepítés) 1899. Babsa (hozzátelepítés) 1903. Torontál megyében: Wélsőmuzslya, 1905. 1900-ban Nagybecskerek határába telepített magyarok áttelepü- lésével.
