Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 3. szám - László Dezső: Hatalom és erkölcs
László Dezső: Hatalom és erkölcs 149 béke, hanem a háború. Az emberiségre nézve nem az úgynevezett békeévek és azok alkotásai, hanem a háborúk és azok eredményei az igazán jellemzők és döntők. A háború nemcsak képet ad az ember hatalmáról és erkölcséről, hanem az egyes nemzetek hatalmának és erkölcsének értékét is fölmutatja. Az a kérdés, hogy egy nemzetnek mennyit ér a hatalma és erkölcse, más szóval, hogy mennyit ér a nemzet, nem a békeévek alatt, hanem a háborúk idején dől el. A háború azonban nemcsak megmutatja, hogy milyen egy nemzet erkölcse és hatalma és e két valóság mennyit ér, hanem el is dönti a nemzet és benne az emberek sorsát, a háború tehát sorsot formál és hosszú időre meghatározza a nemzetek és a bennök élő egyének jövendőjét. A háborút tehát csak komolyan lehet venni és csak a hatalom és erkölcs legteljesebb mértékre való fölfokozásával lehet megharcolni és a végén megnyerni. A háború a benne résztvevő népeket két szempontból: hatalmuk és erkölcsük felől vallatja. A háború sikere a nemzet hatalmának és erkölcsének erejétől s e kettő egymáshoz való helyes viszonyától függ. Sokan azt gondolják, hogy a háború sikere kizárólag a hatalmon fordul meg; az elmúlt világháborúban és különösen annak végén döntő módon látszott meg a nemzet erkölcsi erejének jelentősége. A mai ú. n. totalis háborúban pedig még világosabb, hogy a háborúhoz az óriási katonai, gazdasági és politikai erők mellé mekkora erkölcsi erőre is szükség van. Ma egyik döntő taktikai fogás az ellenség erkölcsi erejének megfélemlítés és ügyes propaganda által való meglazítása és megsemmisítése. Még a legkorszerűbb és legjobban gépesített hadseregek átütő ereje is végső ponton a harcoló katonák erkölcsi erejének mennyiségétől és minőségétől függ. Háború rendszerint nagyjából egyenlőnek látszó hatalmak és érdekszövetségek között szokott kitörni, és abban nagyjából egyenlő katonai, gazdasági és politikai hatalmak mérkőznek egymással. A körülbelül egyenlő erő- és hatalommegoszlás esetében a szemben álló felek erkölcsi életének többlete dönti el a háború sorsát és szerzi meg a sikert. Ez más szóval azt jelenti, hogy minden háborúban az erkölcsi erőnek igenis döntő súlya, jelentősége és értéke van. Csakis az erkölcsi erők többletével rendelkező nemzetek tudják a háború végén felmerülő súlyos belső kérdéseket a nemzet sikere érdekében megoldani. A győztes hatalomnak is szüksége van arra, hogy a háború végéhez töretlen erkölcsi erőkkel érkezzék, a hatalmi súlyukban veszteséget szenvedett népek a háborús veszteségekből olyan arányban tudnak kiemelkedni, amilyen mértékű erkölcsi erőkkel rendelkeznek. Míg egy állam hatalmi ereje annak természeti és gazdasági vonatkozásai miatt rajta kívül álló okokból korlátozott, addig az erkölcsi erők felfokozásának és szolgálatba állításának embertől független természeti korlátái nincsenek. Egy erkölcsileg jól irányított és társadalmilag erkölcsi szempontok szerint szervezett nemzet katonai, gazdasági és politikai bukása után is olyan erkölcsi erőforrások fölött rendelkezik, amelyeknek igénybe vételével katonailag, gazdaságilag és politikailag is újjáéledhet.
