Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 3. szám - László Dezső: Hatalom és erkölcs
HATALOM ÉS ERKÖLCS A címben jelzett kérdés — hatalom és erkölcs egymáshoz való viszonya — kimeríthetetlen. A hatalom és erkölcs fogalma lényegében az egész emberi életet magába zárja. A hatalom által győz az ember a természeti világ erői fölött, ezzel teremt olyan közösségi életet, amelyben az egymásra utalt emberek legjobban tudják létöket biztosítani. A hatalomban együtt van minden katonai, gazdasági és politikai erő, amelyeknek célszerű, de kényszerítő módon történő felhasználása biztosítja az egy nemzetben elő emberek sorsát, és szabályozza a nemzetek és államok egymáshoz való viszonyát. Az erkölcsi törvények szabják meg azokat a kereteket, amelyek között az ember igazán ember lehet; úr önmaga gonoszabbik természete fölött, s megtalálhatja a leghelyesebb viszonyt önmaga és a vele együtt élő másik ember között. Az erkölcs az ember egész szellemi életének értelme és célja és az egész társadalmi életnek fundamentuma, örök gyökerei a lelkiismereten messze felüli transcendens isteni világba nőnek bele, de gyümölcseit a mindennapi lét harcát vívó emberi társadalom élvezi. Megnyilvánulásai annál inkább érdekesebbek, minél inkább nem külső kényszerből, hanem belső önkéntességből származnak. Bármilyen ellentétesnek is látszik e két fogalom és az emberi életnek általuk összefoglalóan jelzett területe, azok egymást kiegészítik és együtt teszik ki az egész emberi életet. A hatalomban és erkölcsben látjuk igazán, hogy az ember nemcsak egyén, hanem egyben közösség is. Előadásomban — a tárgy óriási terjedelme miatt — nem térhetek ki a kérdés minden vonatkozására, csupán gyökerében és alapvonatkozásában szeretném a kérdést nem kifejteni, hanem csak jelentőségében érzékeltetni. Mindezt nem légüres térben, hanem a magyarság mai helyzetének szemelőtt tartásával igyekszem elvégezni. Kérdésünk tehát: a hatalom és erkölcs viszonya a mai magyar élet területén. I. A MAI MAGYAR HELYZET egyetlen szóban foglalható össze, és ez a szó: a háború. Az a háború pedig, amelynek a mai magyarság cselekvő és szenvedő részese, bármennyire megszokott is a kifejezés, valójában és igazán, szóról-szóra uitófirháború és a magyarság létét vagy nem létét eldöntő háború. Háborúban való létünk azt jelenti, hogy a magyar nemzet a történelemnek gyorsított és sürített formáját éli, tehát fokozott mértékben szükséges a magyar életérdeket szolgáimnak. A háború mint gyorsított és sürített történelem megmutatja a világ, az emberiség, saját nemzetünk és önmagunk őszinte képét. Az ember lényege szerint olyan, amilyennek a háború idején mutatkozik. Meg kell már egyszer szoknunk azt az igazságot, hogy az emberi életnek őszinte és igaz formája nem a
