Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 3. szám - Deér József: Állam és nemzetiség a régi Magyarországon

Deér József: Állam és nemzetiség a régi Magyarországon 135 földnek csak mívelője és haszonélvezője, aki urának pénzzel, ter­ményekkel és munkával adózott. A nemes földjét örökjogon, min­den hűbéri szolgáltatástól mentesen bírja, vele szabadon rendelke­zik, s az csak magtalan halála vagy hűtlensége esetében száll vissza a koronára (ius regium). Adót, illetéket nem fizet s jobbágyai csak a nemesség hozzájárulásával terhelhetők meg országos adókkal. A nemes egyedül a törvényesen megkoronázott király hatalma alá tartozik, sőt még uralkodója ellen is fegyvert foghat, ha az kivált­ságait megsértené (ius resistendi). A kiváltságok sokaságával szemben mindössze egyetlen közjogi kötelezettség terheli: a királyi zászló alatt történő személyes hadbaszállás és a katonaállítás. A NEMES ÉS JOBBÁGY jogállásának éles elhatárolása a megye életében háttérbe szorít minden egyéb faji, nyelvi és vallási szem­pontot. A régi Magyarországnak volt román, rutén, szlovák nemes­sége is, mely azonban a magyarral mindenben azonos jogi helyzetet, una eademque nobilitas-t élvezett. A jobbágyságot illetően szintén ez a szempont érvényesült. A magyar nemesi jognak XVT. századi összefoglalója, Werbőczy István, világosan megmondja, hogy noha vannak magyar, tót, oláh és rutén jobbágyok, kik részben katoli­kusok, részben pedig orthodoxok, ez az állapotbeli különbség (con­ditio) rendi hovatartozásukat nem érinti. A régi magyar várme­gyét tehát a benne élők erős jogi és társadalmi rétegzettsége és a szervezésnek területi meghatározottsága jellemzi. A nemesi jog kö­zössége az azonos szervezetű megyéket egységes nagy tömbbé fogja össze s ezért a nemesi jog lényegében országos jognak tekinthető. A megyék összessége az ország területének túlnyomó részét alkotja. Megyékre tagozódik a Dunántúl, az Alföld tiszántúli része, az észak- nyugati és északkeleti Felvidék, s a határszéleket kivéve, az egész erdélyi medence. Ez a terület a szélső peremvidékek kivételével a középkori magyarság településének határain belül esik, a megyei szervezetnek tehát nem csupán országos, de egyben — ethnikai szempontból nézve — magyar jellege is van. A nemesi jog és a me­gyei szervezet — némi eltérésekkel — Horvátországra és Szlavó­niára is kiterjed ugyan, ezek a területek azonban széleskörű belső önkormányzattal rendelkező külön közjogi testeket, a magyar királyság ú. n. társországait (regna socia) alkotják, s így közjogi s részben ethnikai különbözőségük világos kifejezést nyert. A szorosan vett Magyarországon a nagy megyei tömbbel né­hány más szervezetű közigazgatási kerület áll szemben, melyeket a megyéktől mindenkor világosan megkülönböztettek. Hyen külön territóriumot alkotott Erdélyben a székelység, ez a magyarsággal fajilag és kulturális tekintetben rokon, a jellem- és szokás árnyala­taiban tőle mégis különböző népelem, melyet a magyarság vagy Erdélyben talált, vagy pedig az vele együtt a honfoglalás idején költözött az új hazába. Külön közigazgatási kerettel bírt a 5QD1. század közepe óta a különböző német területekről bevándorolt erdélyi szászság, a Szepességben a tatárjárás után nagyobb tömegekben megjelenő s ugyancsak szásznak nevezett németség, valamint a törökfajú kúnok és az iráni eredetű jászok, akiket a Xm. század

Next

/
Thumbnails
Contents