Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 3. szám - Deér József: Állam és nemzetiség a régi Magyarországon
136 Deér József derekán telepítettek le a Duna-Tisza közének és a Tiszántúl egy részének térségeire. Az ő territóriumuk az egyetlen, mely az ország közepén a megyék addig zárt tömbjét megszakítja, míg a többiek kivétel nélkül a határszéleken fekszenek. Ez a körülmény arra vaU, hogy a territórium a megyével ellentétben eredetileg par excellence határvidéki képződmény volt. A kúnok központi elhelyezkedésében életföldrajzi szempontok voltak a döntők: ezek a szárazsteppei pásztorok oly területeket szállottak meg, melyeket a honfoglaló magyarság, mint a ligetes steppe lakója, annakidején üresen hagyott. A megye és a territórium különbségeik ellenére is rendelkeznek közös vonásokkal. Közös mindenekelőtt a szervezeti formákat átható közösségi és önkormányzati elv. A székely, szász és kún területek ugyanúgy közösségek, univerzitások és kommunitások, ugyanúgy a királyi és az önkormányzati közegek együttműködése útján kormányoztatnak, akárcsak a megyék, sőt e közös vonások közel egyidőben is jelentkeznek a különböző szervezési formákon belül. Mindez bizonyos egyöntetűségre, sőt tervszerűségre vall s bizonyossá teszi, hogy az egyezések az államvezetés általános célkitűzéseiből erednek. __ A királyság legnagyobb politikai problémája a Xlii. század eleje óta a nagybirtokos osztály társadalmi, gazdasági és hatalmi törekvéseinek ellensúlyozása volt. Ehhez kiválóan alkalmas eszköznek bizonyult a szabadságukban fenyegetett köznemes és szabadelemek szervezkedésének előmozdítása, a belső autonómia kiépítése, nagyobb népi és társadalmi csoportoknak közösségekbe és egyetemekbe való összefogása. A XIII. század óta fokozatosan kialakuló önkormányzati szervezetben és annak a királyi közegek által gyakorolt védelmében, ellenőrzésében a koronának és a szabad társadalomelemeknek a nagybirtokkal szemben fennálló politikai érdek- közössége nyert intézményes kifejezést. Míg a vármegyék szervezete a nemesi jog országos érvényessége következtében egységes, addig e territóriumok mindegjóke külön jogi és társadalmi egyéniség, melyek egymással csak legáltalánosabb vonásaikban egyeznek. Az erdélyi szászok földművelőkként érkeznek új hazájukba, ott mindjárt közösséget alkotnak, a székelyek ezzel szemben eredetüeg állattenyésztők, kiknek belső szervezete már jóval a megtelepedés és a földművelésre való áttérés előtt kialakult. Az életforma különbségének megfelelően a szász szervezet területi megalapozású, amennyiben a magasabb szervezet az egyes telepek összekapcsolásából áll elő: így keletkeznek a területi egységek, a székek (sedes), melyekre az egész Szászföld feloszlik. A me^elepedés után a székelyeknél is ilyen székek alakulnak ki, mindegyik qnkormányzattal rendelkezik, akárcsak a szász székek. Csakhogy amíg a szászoknál a szék tisztviselőinek választása nincsen máshoz, mint a területi elhatároláshoz kötve, addig a székelyeknél az egyes tisztségekre a székben élő nemzetségek és ágak tagjai közül, meghatározott sorrendben választottak. A székely önkormányzat tehát vérségi-arisztokratikus jellegű volt, míg a szászoké területi színezetű. Lényegében ez a különbség jellemző a jászkúnok és a szepesi szászok szervezetére is.
