Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 3. szám - Deér József: Állam és nemzetiség a régi Magyarországon

ÁLLAM ÉS NEMZETISÉG A RÉGI MAGYARORSZÁGON A RÉGI MAGYAR KIRÁLYSÁG belső szerkezetét tekintve lénye­gében különbözött a liberalizmus korának nemzeti egységállamától. Az állampolgárság mai fogalma és az egyenlő teherviselés elve éppenúgy ismeretlen volt, akár az egységes jogrendszeren alapuló központosított kormányzás és az államterület egészének minden­ben azonos berendezésű, kisebb egységekre, megyékre való tagozása. A közigazgatási és igazságszolgáltatási keretek az egyes néprétegek szükségleteinek megfelelően egyénien alakultak s e részeket nem bürokratikus kapcsolat, hanem a király, mint »természetes úr« ( na­turális dominus) iránti hűség fogta össze egésszé, állammá. Minthogy ez az állam nem egyedül a társadalom belső mozgal­mainak alkotása, hanem ugyanolyan, sőt kezdetben nagyobb mér­tékben a központi hatalom, a királyság irányító tevékenységének eredménye is volt, érthető, hogy a területi és közigazgatási formák sokféleségében tervszerűség és rendszer érvényesült. A XTV. szá­zadra már világosan előttünk áll a szervezés két alaptípusa: a megye és a territórium. Az önkormányzattal bíró vármegye egy történetileg kialakult és a többi megyétől elhatárolt nagyobb terület nemességét és job­bágyságát foglalja szervezeti egységbe. A megyét mint jogi sze­mélyt az illető terület nemességének egyeteme, közössége (univer- sitas, communitas) alkotja. Ez a nemesi közösség a képviseleti elv alapján választott közegei révén gondoskodik egyrészt a helyi igaz­ságszolgáltatási és közigazgatási feladatok ellátásáról, másrészt pe­dig politikai akaratának az országgyűlésen való érvényesítéséről. A megyei önkormányzat azonban nem teljes és nem kizárólagos, amennsúben a helyi viszonyok alakításába a központi hatalom is beleszól. A megyei közegek és szervek működését a király által az ö kegyének tartamára (durante beneplacito) kinevezett, tehát bár­mikor el is bocsátható főtisztviselő ellenőrzi, aki a XV. század ele­jére igazságszolgáltatási, közigazgatási és katonai tekintetben egy­aránt feje a megyének. Ha hozzávesszük ehhez, hogy a megyei tör­vényszékek fontos vagyon- és büntetőjogi ügyekben nem voltak ille­tékesek, hanem az ilyen pörök közvetlenül a királyi udvarban, az ország rendes bírái és az uralkodó, mint legfőbb bíró előtt nyertek elintézést, akkor tiszta képet alkothatnak maguknak arról a rend­szerről, mely helyi és központi, rendi és fejedelmi, önkormányzati és tekintélyi erők együttműködésén és egyensúlyán alapult. A helyi különbségek ellenére az ország megyéi lényegében egy nagy egység részei, melyeket a jogi és társadalmi szervezet azonos­ságán kívül a nemesi kiváltság országos érvénye kapcsolt össze. A XTV. század közepe óta Magyarország minden nemesembere, akármelyik megyében lakott is, azonos jogokkal és kötelességekkel rendelkezett. A földtulajdon egyedül a nemességé, a jobbágy a

Next

/
Thumbnails
Contents