Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 2. szám - Parjdi Incze Lajos: Kolozsvári hivatás
116 Magyar Figyelő a hatszázhatvanezer halott csupa életerős férfi volt, aki nemcsak biológiailag, hanem szociális szempontból is, — mint családfenntartó — a népesedés erősödésének legértékesebb anyaga, még növeli ezt a káros hatást. Magát a kivándorlást sem szabad lebecsülni csaknem egymillió főt kitevő tömegével. Hiába vándorolt vissza kétszáznegyvenhétezer belőle, a veszteség még mindig igen tetemes: hétszázezer munkakedvvel teli, vállalkozó szellemű magyar ember, népesedésünk szempontjából kétségtelenül a legértékesebb réteg. A kivándorlás igy méreteiben felér három legnagyobb népesedési tragédiánk bármelyikével. Riasztóbb bizonyítékot nem is tudnánk felhozni annak biztos megjóslására, hogy amikor az orvostudománynak a halálozási arányszámot csodálat- raméltÓEin javító hatása eléri legfelső határát, egyszerre láthatóvá válik az a kegyetlen fogyás, mely népünk testét emészti. Megdöbbentő az, hogy 1939-ben kevesebb gyermek született, mint amennyi a tizenhatodik életévét elérte. A hetvenévesek évjáratai duzzadnak, a csecsemőkéi apadnak. Ha a halálozási javxdás természetes határához érkezik és elkezdődik a nemzet tényleges fogyása, már késő lesz segíteni. Hatalmas vitalitású, robbanó népi erejű fajták közé ékelten még szorongatóbb a helyzetünk, még sürgetőbb Antal Lajos számainak jajkiáltása. Hol itt a segítség? Antal Lajos szava élesen csap fel könyve végén: a magyarság biológiai ereje teljében van s pár öngyUkos rétegtől eltekintve szapora, életszerető. Mindezek a fenti jelenségek alkalmazkodóképességének bizonjátékai. Nemzetünk mai szerkezetébe nem fémek tágabb családok: a család összehuzódik. A gyermek nem előny a létért folytatott küzdelemben mai kulturális és gazdasági berendezkedésünk mellett: a gyerek nem születik meg. Ha eltűnnek azok a goromba rekesztékek, amelyek a születő gyermek bodogulása elé állnak, a magyar felfrissülés újra megindul, mint ahogyan e nép minden eddigi veszteségét kiheverte. Gesztelyi Nagy Zoltán KOLOZSVÁRI HIVATÁS Erdély művelődési gócának két intézménye, a Ferenc József-tudományegyetem és a Nemzeti Színház sokat ígérő kezdeményezést tett a keleti országrészekben éppen rájuk váró fontos feladataik vállalására. Többször elhangzott már, s nem teljesen alaptalanul, a vád, hogy Kolozsvár, az ország második városa, olyan idegenül viselkedik közvetlen környezetével, nem kevésbbé az útmutatására várakozó többi erdélyi városkával szemben, mintha nem érezné nemzeti- és művelődéspolitikai küldetését és felelősségét. Az elzárkózás elvét látjuk most áttörni, amikor a kolozsvári tudományegyetem tanárai tervszerűen felkeresik az erdélyi városok szellemileg mohó közönségét és erdélyi magyar kérdésekről értekeznek, erdélyi magyar feladatokat bontogatnak ki, az erdélyi magyar hivatásnak toboroznak lelkes híveket, erősítik a magyarság nemzeti tudatát. A magyar tudás eddig bezárkózott végeláthatatlan jegyzeteivel és tu-
