Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 2. szám - Gesztelyi Nagy Zoltán: A magyar népesedés kérdései

Magyar Figyelő 115 mindenki únja már, nekünk akkor is élet-halál kérdés lesz. Ott va- gjmnk, azon a határon, hogy nem nyugodhatunk bele kisnép voltunk­ba. Minden tettünk csak úgy ér va­lamit, ha túl tudunk emelkedni ezen a határon. Addig minden csak át­meneti megoldás. De abban a poli­tikai helyzetben, amiben mi va- gjTink, vesztünket is jelentené, ha az adott tényékhez igazodnánk. Ne­künk a legreálisabb politikai számí­tások szerint is álmokat kell álrr.oá- nunk. Annyi sok rossz csoda tör­tént velünk: most jó csodákat kell akarnunk. Nem tűrhetjük sokáig, hogy a világ népességének mind­össze hetvenöt ezreléke maradjunk. Meglévő szellemi súlyunk alapja fut ki így alólunk. Mi a mai helyzet? Lássuk Antal Lajos nyomán, ho­gyan jutottunk Európa egyik leg­népesebb, vezető fajtájából mostani állapotunkig. Hogyan csökkent lét­számunk Európa népességének há­rom százalékáig. A honfoglalásban az asszonyok­kal és a gyermekkel egsrütt nem több, mint ötszázezer magyar vett részt. Az első századokban roha­mosan szaporodásnak indultak. Há­borúmentes, járványnélküli, építő idők voltak. Egészen a tatárjárásig teljesen érintetlenül fejlődhetett a magyarság, hogy akkor aztán annál váratlanabb erővel zuhanjon rá a pusztulás. Ezt a csapást gyorsan, egészségesen kiheverte. Még IV. Béla korában a magyar nyelvterü­let túlcsapott már a Dráva és Száva vonalán is. Nagy Lajos korában pedig már három millió magyar élt az Alföld telemagtáras falvaiban. Nagy Lajos uralkodásának súlyát ez az — abban az időben páratlan — létszám szabta meg. Mátyás ötmil­liós Magyarországa pedig sorsunk legvakítóbb csúcsa marad. Nem vé­letlen, hogy történelmünk legfénye­sebb napjai erre az időre esnek. Ez­után kétszázötven évre csatatérré változott a Kárpátok köze. A tizen­nyolcadik századig pedig, ugyanaz alatt az idő alatt, míg Anglia két és fél millióról kUenc millióra sza­porodott, a magyarság öt millióról hárommillió és százhuszonkétezer lélekre apadt. A nyolcmillió lakosú Magyarországon ekkor már csak 39 százalékot képviselt maga a magyarság. Népi erejét bizonyítja, hogy ezt a százalék-arányt a körül­ményekhez képest rohamos ütemben megváltoztatta és a tizenküencedik század elejére már megint túllépte az ötven százalékos határt. Az ezer- kilencszáztizennégyes világháború előestéje Magyarországon húszmil­lió lakost talál, amelyből már öt­vennégy és fél százalék volt a ma­gyar. De hol van ez a fejlődés pél­dául Angliától, mely ugyanez idő alatt küenc millióról negyvenre .sza­porodott. Ez az egyetlen példa is bizonyítja, hogy a népesedésnek egyetlen kelléke a betölthető gaz­dasági tér. Anglia gyarmatokat szerzett ez idő alatt, a magyarság pedig, ha már nem bírta tovább a gazdasági lefojtottságot, kivándo­rolt. Kétségtelen, hogy a legnagyobb vérveszteséget a török uralom alatti negyedévezredes háborúskodásban szenvedtük. De ugyancsak sú­lyos népesedési tragédiát jelentett a világháború is. A magyar veszte­ség hatszázhatvanegyezer halott volt. De járványok, a háborúban megromlott halálozási viszonyok, kiesett születések megsokszorozzák ezt a számot. Az a tény pedig, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents