Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 2. szám - Réthy Andor: A „Termés” és írói köre
A „Ter'mésf‘ és írói köre 93 igazak is, az még nem jelenti egyúttal azt is, hogy az elvek igazsága magát az életet is irányítja. Erdélyi irodalmi folyóiratainkat forgatva megint felvetődik a kérdés: van-e erdélyi szellem és az erdélyi irodalom él-e? Most azonban ez a kérdés nem vált már ki harcos ellenállást, mint annak idején, talán csak egyszerű kétségként jelentkezik egyeseknél, mások meg fásultak is, hogy felelet után kutassanak. A MÉLYBEN MUNKÁLÓ ÖSZTÖNÖS ÉRZÉSEK voltak ezek, amikor az »új erdélyi fiatalok«, higgadt, komoly legények, összeszorított kézzel, dacosan felszegett fejjel szembehelyezkedtek ezekkel az áskálódó érzésekkel, az ernyedtségnek és fásultságnak minden jelentkezésével és ismét irodalmat akarnak, a régi nemes, erdélyi szellemben, nemcsak folyóirat kell nekik, ahol írói »termésük« elszórtan megjelenik, de kell a régi magatartás, a szellem erőssége, az elvek élete, a felfogás öntudatossága. Nem forradalmi emberek, akik a világot elképeszteni akarják, nem harcos kedélyek, akik kis egyéni vitákban élik ki erejüket, de a régi nehéz időknek légkörében megtanulták, hogy az elvekért, a hagyományért sokszor a lázadás is kevés és a harcot is vállalni kell. Nem keresték a harcot és feltűnni se vágytak a szó rosszízű hétköznapi értelmében. Szakadársággal sem lehet őket vádolni, mert írói körük nyilatkozata szerint folytatni akarják, újult ütemben, a régi munkát: negyedéves folyóiratuk mellett olcsó könyvek kiadását tervezik és cselekvő falu-munkára gondolnak, mert »személyes kapcsolatokat kívánnak teremteni a magyar társadalom minden rétegével«.. Programmjuk nem új, talán ezért is fogadta jelentkezésüket siket csend és tétova bizonytalanság a közvélemény részéről.' De más lett volna a helyzet, ha kiállásuk nagyhangú kijelentések rakétázása közben történik, akkor lehetett volna támadni és védeni őket, lehetett volna vitázni, bizonygatni és cáfolni, lehetett volna harc a rokonszenv és az ellenszenv kirobbanásával és lett volna siker a reklám nagysága szerint. Programmjuk nem új még abban sem, hogy irodalmi céljaik mellett szociális terveik is vannak:személyes kapcsolat a magyar társadalom minden rétegével, mert melyik irodalom és írói kör nem törekszik arra, hogy kapcsolataik minél szélesebb közönségréteget érintsenek. Nem helytálló tehát a vád, amely szemükre veti, hogy kizárólagosságra törekszenek: nem csak urbánusok és nem csak népiek, nem nyugatosok és nem köldöknézők, de magyarok és erdélyiek, akik a földnek ebből a sarkából figyelik az életet és mindenirányú érdeklődésüket ez a talpalatnyi föld határozza meg. Már ezzel a programmal is a régi hagyományok irányát követik és az igazi erdélyi szellem érvényesüléséért küzdenek. Ezzel kapcsolatosan ismét nyomatékosan rá kell arra mutatnunk, hogy az erdél5d szellem nem jelent különlegességet modorban, tárgyban és érdeklődésben, csak kritikai magatartást bennünket, a világot és az embert érintő minden kérdésben. A származás és az írói magatartás különbözősége ellenére is békésen megférnek egy táborban az öregebbek is, a fiatalabbak is. Irodalmon kívüli szempontok nem befolyásolják őket és a szűkkeblű pártérdekek érvényesítését szívből megvetik. Még a látszatát is kerülik annak.
