Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 2. szám - Tamás Lajos: A román nép és nyelvi kialakulása
A román nép és nyelv kialakulása 89 zők, akik politikai okokból ragaszkodnak az erdély latin-román- vlah kontinuitás semmivel sem bizonyítható elméletéhez, ugyanis azt mondják, hogy a források hallgatásából nem következik, hogy a románok ősei a római kortól egészen a legújabb időkig megszakítás nélkül mégis csak Erdélyben ne laktak volna. Äm ugyancsak ebből a silentiumból még sokkal kevéshbé következik az, hogy igaz a kontinuitás elmélete. Ennek az »érv«-nek alkalmazása után is nyílt kérdés marad a vlahok középkori elterjedésének és terjeszkedésének problémája, de éppen erre a kérdésre adják meg a helyes választ az általunk eddig kifejtett egybehangzó érvek. LEGENDA ÉS VALÓSÁG A ROMÁN NÉP ÉS NYELV kialakulásának tudományos eszközökkel megállapítható folyamatát vizsgáltuk az eddigiekben. Kiegészítésképpen röviden át kell tekintenünk azokat a krónikás és legendás nézeteket is, amelyek már tudománytörténeti okoknál fogva sem tarthatnak igényt komoly számbavételre. Rövid ismertetésük sok tanulságot nyújt, mert megmutatja, hogyan gondolkoztak a különböző korokban a Blachi, Vlachi, Valachi, Olaci nevű nép eredetéről. Elsősorban meg kell állapítanunk, hogy a románoknál, vagy a románokkal szomszédos népeknél semmiféle erre vonatkozó népi szájhagyomány nem található. Nézetünk szerint azért nem, mert a vlahok egész ős- és középkori történetéből hiányoznak azok a messzevisszahangzó fegsrvertények, amelyek a népvándorlás korában megszervezetten fellépő és a letelepedésükhöz választott területeket más népekkel szemben meghódító népeknél, többek között a magyaroknál is, honfoglalási és eredet-mondák keletkezését és tartós megmaradását tették lehetővé. A hősi szájhagyomány hiánya összhangban áll azzal a megfigyelésünkkel is, hogy az ősrománságnak nincs határozott földrajzi határok közé rögzíthető önmagaszervezte állami élete, hanem csak periódikusan a síkvidék és a hegyvidék között váltakozó pásztorkodási területe, amely azonban más uralkodó népek földjén feküdt s eredetileg nem nyúlt el a Déli Kárpátok vidékéig. A bizánci Kinnamos a Balkán vlah pásztornépét itáliai telepesek utódainak tartotta. Talán azért, mert tudomása volt arról a sok latinos csengésű szóról, amely a vlahok nyelvében él. Nyugati szerzetesek azonban, akik nem rendelkeztek a szükséges nyelvi ismeretekkel, már egészen más irányban kereskedtek. Wil- lelmus de Rubruk (Rubruquis) ferencrendi szerzetes, aki IX. Lajos francia király megbízásából járt Keleten a mongol nagykán udvarában, útleírásában sok más nép között az oláhokat is megemlíti. Azt mondja, hogy ezek a tatárokkal együtt jöttek Európába ugyanakkor, amikor a bolgárok, őshazájuk szerinte a Baskiria melletti vidékeken volt. Ezt a hagyományt fűzi tovább a XII. század második felében Roger Bacon a IV. Kelemen pápa számára megírt Opus maius c. művében, ö már nevet is ad a Baskiria melletti oláh ős
