Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 2. szám - Tamás Lajos: A román nép és nyelvi kialakulása
88 Tamás Lajos veszélyeztettek a germánok s maga a kiürítés is a gótok szűnni nem akaró nyomására történt meg. A későbbi Erdély területén kb. ötszáz esztendőn keresztül időznek különféle germán törzsek: nyn- gati és keleti gótok, vandálok, herulok, legtovább a gepidák, Kis- Oláhország területén pedig egy ideig a tajfálok. Ha a vlah őshaza területe a Kárpátmedence keleti felét is felölelte volna, akkor ennek az ötszáz éves germano-vlah szimbiózisnak éppoly beszédes nyomai lennének a mai oláh nyelvben, mint a tényleges germán-román együttélésnek a nyugati újlatin nyelvekben. Az olasz ricco, bianco, gnadagnare, guerra, (francia; riche, blaric, gagner, guarder, guerre; spanyol: rico, blanco, ganar, guardar, guerra) helyén az oláhban ezeket a szavakat találjuk: bogát (szláv), alb (latin), a cá§tiga (latin, de sajátosan balkáni jelentésváltozással), a pázi (szláv), rásboi (oláh-szláv szó). Leggyakrabban találunk szláv szavakat olyankor, mikor Nyugaton valamil5'^en germán szó honosodott meg. Ezeket a példákat könnyen lehetne megszerezni. Mindebből pedig világosan következik, hogy ha a román nép és nyelv megalakulásának színtere nem a Dunától délre terült volna el, akkor a mai román nyelvben egész sereg kétségtelenül germán eredetű szót kellene találnunk. A ógermán elemek hiánya tehát szintén azt bizonyítja, hogy a vlahok ősi élettere egészen a középkor végéig a Balkánfélsziget volt. A román tudományban természetesen történtek kísérletek, hogy egy sereg nehezen megfejthető szót ógermán eredetűnek tüntessenek fel. A leghírhedtebb C. Diculeöcu munkássága, akinek eredményeit azonban még román tudósok is nagy kételkedéssel fogadták. A legtalálóbban egy horvát tudós, P. Skok mutatott rá Diculescu hibáinak forrására: »Ein anderes Dogma beseelt hingegen seine Forsehung (t. i. Diculescu kutatásait), dieses ist national gefärbt und deshalb schwer zu bekämpfen: das ist der Glaube an die Kontinuität der Rumänen nördlich von der Donau auch vor dem 12. Jh. Beweise dazu sollte nach D. auch das Gepidische hergeben. Schlechte Etymologien sind leider keine Beweise.« (vö. Zeitschrift f. rom. Philologie 1930. 279 1.). Ezekkel a tudományosság ellen oly gyakran vétő törekvésekkel azonban itt felesleges bővebben foglalkoznunk. Csak annyit jegyezhetünk még meg, hogy a magyar és a rutén nyelvekben sem találunk olyan román eredetű tájszavakat, amelyek a XIII. század előtt kerültek volna beléjük. Ha Erdély területén az egész középkoron át lettek volna vlahok, úgy ez a tény éppoly érthetetlen volna, mint az ógermán elemek hiánya a román nyelvben. Mivel azonban nem voltak, a dolog igen érthető és természetes. A történeti források egyébként az Aldunától északra fekvő területeket az ott időző népek nyomán Gotia, Gepidia, Sclavinia néven emlegetik (Jordanes, Theophylaktos Simocatta), csak éppen Vlachia néven nem. Ilyen nevű tartományok a középkor vége felé a Balkán-félszigeten bukkannak fel (N. Choniates, Frantzes) görög területen. A forrásoknak ez a hallgatása, amely, mint láttuk, közel ezer esztendőre terjed a Kárpátok medencéjében, szerepel »argumentum ex silentio« néven a román-vlah kérdés irodalmában. Azok a szer
