Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 2. szám - Tamás Lajos: A román nép és nyelvi kialakulása
A román nép és nyelv kialakulása 87 munok, a megleni és Isztriái oláhok ősei széjjelválásuk előtt egyetlen népi tömböt képeztek. Ez az egységes ősi vlah pásztornép a hajdani latinnyelvű tartományok területén pásztorkodott. Általában a X—XI. századra szokás tenni az ősi vlah nyelvi és földrajzi egység megbomlását, amelynek eredményeképpen a későbbi »dákorománok« ősei északkelet felé, az arumunok ősei délfelé (ezekkel mentek a megleniek ősei is), az isztriai oláhok ősei pedig északn3nigat felé szóródtak szét. Ha az összes Kelet-Európában ma fellelhető oláhnyelvű népcsoportok valamikor nem éltek volna együtt, akkor ma az arumunoknak, a megleni oláhoknak és az isztriai oláhoknak lényegesen más gramatikájú román nyelveket kellene beszélniük, aminek azonban éppen az ellenkezője igaz. Nem az a helyzet, mint pl. a rétoromán nyelvjárásoknál, ahol minden völgynek megvan a maga sajátos nyelvjárása, itt egyazon ősnyelvnek mindmáig megőrzött azonos alapszerkezetét találjuk. A bukaresti román nyelv lényegében azonos a macedóniai, vardarmenti, vagy az Isztriában beszélt változattal. Ezt a tényt a román nyelvészek is elismerik és hirdetik, bár a balkáni oláh nyelvváltozatoknak általában hasonlíthatatlanul kevesebb figyelmet szentelnek, mint a romániainak. Bizonyos, hogy ha a négyféle nyelvváltozat kölcsönös kapcsolatait régebben is tisztábban látták volna azok, akik a kontinuitás tanát propagálták, akkor ez az elmélet nem születhetett volna meg olyan játszi, tudománytalan könnyedséggel s nem virágzott volna olyan sokáig, főleg a történettudományokkal foglalkozók körében. Az eddig felsorolt történeti és nyelvtudományi érvek egyiránjná vallomásukkal egymást erősítik. Az albán-vlah kapcsolatok természete, a románnyelv balkánszavai, a még egységes tömbben élő ős- vlahokra gyakorolt legrégibb szláv hatáisok, a román nyelv különböző változatainak nyelvtörténeti és nyelvfejlődési közössége; mindmegannyi tényszerű érv, amely egyértelműleg bizonyítja, hogy a román nyelv és nép megalakulásának színtere, a pásztorkodó ős- oláhság eredeti élettere a Keletrómai Császárság és a bizantino- szláv kultúrkör határain belül keresendő. így válik érthetővé az is, hogy a nyugati román nyelvektől eltérően, amelyekben nagyszámú régi germán szó található, a vlah ősnyelv egyetlen változatában sem sikerült ilyeneket kimutatni. Az ó-germán elemeknek ez a hiánya csak úgy magyarázható, hogy az oláh nyelv a Dunától délre eső vidékeken alakult ki. Nem mintha a Balkánon soha germánok meg nem fordultak volna. Ide menekültek a birodalmi limes védelme mögé már Wulfila gótjai, ide törnek be 376-ban a nyugati gótok. De mindezek a germán népi mozgalmak csak ideig-óráig tartó epizódok. A Balkánon germánok húzamosabb ideig sohasem tartózkodtak, államalapítási kísérleteikkel sem találkozunk. Ezzel szemben Dácia a Kr. u. III. század óta nemcsak átvonuló, hanem ott húzamosabb időre letelepedő germán törzseket (gótok, gepidák) is fogadott be. Egészen más volt tehát a helyzet a Dunától északra eső vidékeken, amelyeket — különösen a trajánusi Dáciát — már a provinciának Aurelianus által megszervezett kiürítése előtt több ízben
